via kultura.hu => eredeti post link
A kötetből eddig mindössze egyetlen dedikált példány futott az utóbbi évtizedek árverésein. A most kalapács alá kerülő kötetet Krúdy jellegzetes tintaírásával és takarékos szóhasználatával Kárpáti Aurélnak dedikálta. Ezt írta a megajándékozottnak: Kárpáti Aurélnak, / emlékül: / Krúdy Gyula / 1922. február.
Az író, Krúdy Gyula (1878–1933) és a címzett, Kárpáti Aurél (1884–1963) a Nyugat első generációjához tartoztak. Útjuk Budapesten találkozott: a nyíregyházi születésű regényíró és a ceglédi születésű kritikus 1908-tól A Hétben, a Nyugatban, az Életben is együtt publikált. Kölcsönösen tisztelték egymást, és Krúdy nemcsak a kritikust, de az írót is látta Kárpátiban, aki szintén írt regényeket is.
Krúdy N. N. című regénye 1922 februárjában jelent meg, de már egy nappal később meg is jelent róla Kárpáti Aurél kritikája a Pesti Napló február 11-i számában: „Az első Krúdy-könyv – a Nyiri csend – felejthetetlen, búsongó, őszi hegedűk fájó zengését idéző hangulata száll felénk ebből a kicsiny, de szinte túlzsúfoltan gazdag regénykéből. Nyírségi pusztuló, magányos udvarházak fölött pirosló október végi alkonyatok, kéken harsanó nyári hajnalok és zúzmarás, ezüstfehér telek, keleti szőnyegek arabeszkjeiből hosszú, néma éjszakákon szövődő álmok, egybefolyva a múltból visszaálmodott valósággal, bánatos szerelmek lassan hervadó virágai, düledező kocsmák füstön átpirosló lámpafénye (…) színesednek ki a fekete sorokból. (…) Őszi levelek bíboros esője záporozik N. N., a szerelem-gyermek kalandos életregénye fölött, arany-piros halk zenéjű zápor, amelynek andantéjára olyas odafeledkezetten hallgatunk, mint távoli cselló férfias zokogására. Szép, igaz, költői írás N. N. tücsökmesében elmondott története. Talán a legszebb Krúdy Gyula minden eddigi írása között.”