Best WordPress Hosting
 

„Boldog voltam, művész voltam, ittam, mulattam, szerettem” – így élt Krúdy Gyula

„Hírlapírónak szöktem el a szülői háztól, vidéki színésznőbe bolondultam, boldog voltam, művész voltam, ittam, mulattam, szerettem, nem is tudom, hogy mi történt velem…” – vallott egyik írásában életéről, amely olyan volt, mintha egy ihletett órán ő maga teremtette volna. Nyíregyházán született 1878. október 21-én. Apja jómódú ügyvéd, anyja cselédlány volt, kapcsolatukból számos szerelemgyerek született, és csak a tizedik után házasodtak össze.

Az elsőszülött Gyula kora gyermekéveitől fogva csak író akart lenni. Iskoláit szülővárosában, Szatmárnémetiben és Podolinban végezte. 15 évesen megjelent első novellája, diáktársaival megalapította a Nyíregyházi Sajtóirodát, hogy hírekkel lássa el a fővárosi lapokat. Az érettségi előtt Debrecenbe szökött hírlapírónak, de egy tanára hazavitte. Az érettségi vizsga letétele után újságíró lett, egy ideig a nagyváradi Szabadság munkatársa volt, 1896-ban a millenniumi ünnepségekre Pestre utazott, s végleg a fővárosban maradt.

Budapesten alakította ki sajátos életformáját. A bohémvilág kedvenc találkozó- és mulatóhelyei voltak fő „támaszpontjai”, itt teremtődött meg írásainak sajátos légköre, s itt talált rá különc figuráira is. 1897-ben jelent meg első novelláskötete, az Üres a fészek, és ettől kezdve évente jelentkezett 2–3 kötettel, miközben naponta jelentek meg írásai különböző lapokban. Fáradhatatlanul dolgozott, írás közben csak rövid cigarettaszüneteket tartott.

Ritka Krúdy-kötet egyetlen példánya kerül aukcióra

A kötetből eddig mindössze egyetlen dedikált példány futott az utóbbi évtizedek árverésein. A most kalapács alá kerülő kötetet Krúdy jellegzetes tintaírásával és takarékos szóhasználatával Kárpáti Aurélnak dedikálta. Ezt írta a megajándékozottnak: Kárpáti Aurélnak, / emlékül: / Krúdy Gyula / 1922. február.

Az író, Krúdy Gyula (1878–1933) és a címzett, Kárpáti Aurél (1884–1963) a Nyugat első generációjához tartoztak. Útjuk Budapesten találkozott: a nyíregyházi születésű regényíró és a ceglédi születésű kritikus 1908-tól A Hétben, a Nyugatban, az Életben is együtt publikált. Kölcsönösen tisztelték egymást, és Krúdy nemcsak a kritikust, de az írót is látta Kárpátiban, aki szintén írt regényeket is.

Krúdy N. N. című regénye 1922 februárjában jelent meg, de már egy nappal később meg is jelent róla Kárpáti Aurél kritikája a Pesti Napló február 11-i számában: „Az első Krúdy-könyv – a Nyiri csend – felejthetetlen, búsongó, őszi hegedűk fájó zengését idéző hangulata száll felénk ebből a kicsiny, de szinte túlzsúfoltan gazdag regénykéből. Nyírségi pusztuló, magányos udvarházak fölött pirosló október végi alkonyatok, kéken harsanó nyári hajnalok és zúzmarás, ezüstfehér telek, keleti szőnyegek arabeszkjeiből hosszú, néma éjszakákon szövődő álmok, egybefolyva a múltból visszaálmodott valósággal, bánatos szerelmek lassan hervadó virágai, düledező kocsmák füstön átpirosló lámpafénye (…) színesednek ki a fekete sorokból. (…) Őszi levelek bíboros esője záporozik N. N., a szerelem-gyermek kalandos életregénye fölött, arany-piros halk zenéjű zápor, amelynek andantéjára olyas odafeledkezetten hallgatunk, mint távoli cselló férfias zokogására. Szép, igaz, költői írás N. N. tücsökmesében elmondott története. Talán a legszebb Krúdy Gyula minden eddigi írása között.”