via kultura.hu => eredeti post link
Vas István jelentős műfordító volt: Villon, Shakespeare, Rákóczi Ferenc, Schiller, Goethe, Whitman, Ginsberg, Nâzım Hikmet műveit ültette át magyarra, fordításai a Hét tenger éneke című kötetben láttak napvilágot. Költőként és prózaíróként is roppant jelentős életművet hagyott maga után: intellektuális, ironikus, klasszikus műveltségről árulkodó lírája a magyar költészet jelentős teljesítménye, az emlékezést prousti magabiztossággal kezelő prózája (Nehéz szerelem, Mért vijjog a saskeselyű?) pedig páratlan kultúr- és kortörténeti dokumentum.
Lengyel Lajos: Vas István (1938, zselatinos ezüst, magántulajdon)
A kiállítótér elején Vas István könyvespolca néz szembe a látogatóval a pályatársak, barátok (Weöres Sándor, Zelk Zoltán, Illés Endre, Mészöly Miklós, Szentkuthy Miklós, Petri György, Gergely Ágnes) neki dedikált könyveivel együtt. Saját könyvei között megtekinthető az 1940-ben barátjával, Radnóti Miklóssal közösen jegyzett, Pablo Picasso rajzával megjelent Apollinaire-fordításkötet. A kiállítás egyik kiemelt dokumentuma a Radnóti Miklósnak 1942-ben címzett levél, továbbá egy Szentendrén, a Duna-parton készült, vidám hangulatú csoportkép, amelyen még ott a később meggyilkolt költő. A kiállítás szembetűnő, drámai hatást kiváltó tárgyi darabja Vas István 1944-től 1991. december 16-áig, halála napjáig vezetett munkanaplója.