via kultura.hu => eredeti post link
A baskíriai Davlekanovóban született 1943-ban, politikai okokból kitelepített családja csak a második világháború után költözhetett vissza Moszkvába. Ulickaja biokémikus anyja példáját követve a Moszkvai Állami Egyetem biológiai szakát végezte el. A Szovjet Tudományos Akadémia Általános Genetikai Intézetében kezdett dolgozni, de 1970-ben szamizdat kiadványok másolása és terjesztése miatt elbocsátották. Tíz évig nem tudott elhelyezkedni, ezalatt szakmája annyit változott, hogy már nem térhetett vissza a tudományhoz. Végül egy barátnője összeismertette a Zsidó Színház vezetőjével, aki 1979-ben irodalmi vezetőnek hívta az intézményhez.
Ulickaja írt karcolatokat, gyerekdarabokat, bábjátékokat, rádiójátékokat, mongol költészetet fordított, 1982-ben szabadúszó lett.
Elbeszélései a nyolcvanas évek végétől jelentek meg folyóiratokban, az áttörést 1992-ben a Novij Mír című irodalmi lapban megjelent Szonyecska című kisregénye hozta meg, amelynek francia fordításáért megkapta a Medici-díjat. Első elbeszéléskötete is Franciaországban jelent meg Szegény rokonok címmel.