via kultura.hu => eredeti post link
A Petőfi-vírus története és szerkezete egyaránt új színt hoz a magyar ifjúsági regények világába. Honnan jött az ötlete?
A könyv szereplőivel közel egyidős, 15 éves lány édesanyja vagyok, akivel néhány tini-sorozatot én is végignéztem. Különösen a Stranger Things fogott meg, amelyben a fiatalok a felnőttek világában próbálnak meg boldogulni, jobb, őszintébb viszonyokat teremteni, és egy ellenséggel is megküzdenek. Hasonlóan sorsfordító, rejtélyes, de magyar viszonyok közé helyezett ifjúsági regényt szerettem volna írni. Mivel gyerekként a fiús könyveket, például A kincses szigetet, a Tom Sawyer kalandjait és a kalózos történeteket olvastam a legszívesebben, biztos vagyok benne, hogy ezek is befolyásolták a Petőfi-vírus stílusát, cselekményét.
Korábbi elbeszélő műveimben, például az Aranyhímzésben és a Fordított idő-trilógiában már használtam a szabad függő beszédet. Többen figyelmeztettek, hogy a kamaszok nem fogják érteni, hol húzódnak a határok a beszéd és a gondolatok között, de én azért remélem, hogy nem lesz gond ezzel. Mivel azt nem lehet biztosan tudni, hogy Sanyi végül valóban részt vett-e a barlangi kalandban, vagy csak odaképzelték az osztálytársai, szükség volt erre a formára a feszültség és a bizonytalanság fenntartása érdekében.