via kultura.hu => eredeti post link
Az akkor francia uralom alatt álló Algériában, Mondovi (ma Dréan) városában látta meg a napvilágot. Apja egy évvel később elesett az első világháborúban, spanyol származású, írástudatlan és csaknem teljesen süket anyja takarításból tartotta el a családot. Camus az algíri líceum legkiválóbb diákjai közé tartozott és a sportban is jeleskedett, focizott és úszott. Tanulmányait tizenhét évesen tüdőbetegsége miatt félbe kellett szakítania, később az algíri egyetemre iratkozott be. Megélhetését alkalmi munkákból biztosította, dolgozott a meteorológiai intézetnél, autóalkatrész-eladóként és magántanítványokat is vállalt.
A görög és keresztény gondolkodás kapcsolatait vizsgáló szakdolgozatának elkészítése után tüdőbaját a Francia Alpokban kezeltette – életében ekkor járt először Európában. Hazatérése után anyja egyik lánytestvéréhez került, ahol gazdag könyvtár állt rendelkezésére, és ő szinte falta a könyveket, írni is ebben az időszakban kezdett. 1935-től rövid ideig tagja volt a kommunista pártnak, más baloldaliakkal együtt munkásszínházat szervezett. Céljuk elsősorban az ideológiai képzés volt a színház katartikus erejével, célközönségük pedig az algériai munkások voltak.
Első könyve, egy 1937-ben megjelent esszégyűjtemény visszhangtalan maradt, ezután regényírásba kezdett, de a művet végül nem fejezte be. 1938 szeptemberében a baloldali Alger Républicain című lap munkatársa lett, cikkeiben számos visszásságra hívta fel a figyelmet, bírálta a kolonializmust és az arabokkal szembeni elnyomást. A hatóságok emiatt nem nézték jó szemmel tevékenységét. 1939-ben Le Soir Républicain címmel lapot indított, ezt a következő évben betiltották, Camus pedig Párizsba ment, és egy ismerőse segítségével a Paris Soir szerkesztőségébe került. A francia összeomlás után, nem sokkal a német csapatok bevonulása előtt Lyonba menekült, majd rövid időre ismét Algériába ment, egy orani iskolában tanított.