via kultura.hu => eredeti post link
Dér András közel egy éven át követte kamerájával a Prospex vitorlásteamet, de nem a high-tech katamarán építését rögzítette, hanem egy szenvedélyes közös küldetés megvalósításának lépéseit. Az így készült Viharok hullámain a kékszalagért fordulatos alkotás: egyszerre az összetartás, az alkalmazkodás, a kitartó munka és az erőn felüli küzdelem filmje és az eddigi legizgalmasabb szögekből bemutatott, látványos mozgókép a több mint ötvenéves vitorlásversenyről.
Várható volt, hogy ha Dér Andrást (Kanyaron túl – 2002, Az ismeretlen Antall József – 2018) bízzák meg azzal, hogy kövesse a Kékszalag vitorlásversenyre készülő csapat munkáját, nem sportfilmet fog készíteni. Őszintén szólva mégsem gondoltam arra, hogy ebből az embert száz percen keresztül lekötő film születik majd. Dér András úgy döntött, hogy emberközelből, a héttagú csapat, a Prospex team és az őket menedzselő üzletember, Lichtenberger Attila küzdelmét követi figyelemmel, és a célba jutásig az összes emberi és tőlük független buktatót bemutatja. A rendezőt a film bemutatója után szólítottuk meg.
„Kicsit idegen volt nekem ez a világ: nem ismertem a Kékszalagot, amikor felkértek a filmre. Azt az elején elhatároztam, hogy olyan filmet tudok elképzelni, ami az emberi oldalát fogja meg a felkészülésnek. Tisztáztam a producerrel, hogy nem az érdekel, miként épül egy nagyon korszerű katamarán, hanem a fiúk munkája és felkészülése testközelből, és az, hogy minden szituációt felvegyek, ami befolyásolja a terveiket. Hihetetlenül sok tényezőnek kell együtt lennie, amikor egy vitorláscsapat az egyik legkorszerűbb katamarán, az AC 45-ös megépítése mellett dönt, hogy a Kékszalagon győzni tudjon, meggyőzi Lichtenberger Attilát, majd egy év alatt vízre bocsátja a high-tech járművet.”