via kultura.hu => eredeti post link
A szabadságharc leverése után indít Herendi Gábor romantikus kalandfilmje, a Kincsem (2017), ami napjainkig tartja az NFI égisze alatt készült filmek nézőrekordját.
Otto von Oettingen osztrák báró (Gáspár Tibor) Blaskovich Bertalant a fia, Ernő (Nagy Ervin) szeme láttára végzi ki, majd beköltözik a kastélyába, a kisemmizett fiút pedig elkergeti. Huszonöt év múlva Ernő még gyászolja apját, úgyszólván nincstelen, s a nőkön kívül semmi nem érdekli. A báróék lova, Kincsem rokonlélek: öntörvényű, a világ szerint csakúgy semmirekellő. A férfi mindent megtesz, hogy megszerezze, s bajnokot faragjon belőle. Bosszú és remény egyszerre vezeti, hiszen tönkretevője lányával, az eszes és makrancos Klarával (Petrik Andrea) egymásba szerettek. A Vajna-korszak hárommilliárdba került presztizsalkotását számos kritika érte, elsőként amiatt, hogy túl könnyű kézzel kezelte a történelmi tényeket (forgatókönyv: Hegedűs Bálint). Abban azonban egyetértés volt, hogy a produkciónak szíve és lelke van; még azokat a szkeptikusokat is magával ragadta, akik fölfigyeltek rá, hogy az 54 versenyéből ugyanannyit megnyert sárga telivér csodakancát alakító öt ló – az operatőr, Szatmári Péter óriási teljesítménye dacára – láthatóan nem mindegyike volt telivér, kanca vagy épp sárga.
Részlet Huszárik Zoltán Szindbád című filmjéből. Fotó: B. Müller Magda