via kultura.hu => eredeti post link
Sopsits Telek Balázs (1974–2015) fotóművésznek dedikálta a filmjét. Az első kérdés a vele való kapcsolatára, művészetének őt filmesként inspiráló hatására vonatkozott. A Telek által létrehozott FotóFalunak Sopsits volt a filmes vezetője, ott évekig együtt dolgozott és sokat beszélgetett Telekkel. Szerette a fotóit, a különleges látásmódját. Telek nem portréfotós volt ugyan (a filmnek a portréfotózás a legfőbb motívuma), hanem az ipari tájak érdekelték, de egyszer azt mondta Sopsitsnak, hogy a jó portré gyónás- vagy vallomásszerű, és ez erősen hatott rá.
A FotóFalu egy hete során huszonöt-harminc fiatalnak hat-tizenöt perces filmek forgatása volt a feladata. Sopsits, mivel nem tudta őket egyenként instruálni, úgy döntött, hogy saját filmmel vezeti rá őket a helyes gyakorlatokra, és ehhez barátok, köztük színészek segítségét kérte. 36 perces alkotás született Kovács Zoltán operatőr közreműködésével, és amikor elkészült vele, úgy érezte, jó lenne folytatni, mert több van benne, mint amennyit ebben a terjedelemben el tudott mondani. A film mint „előgyakorlat” alapján kellett aztán Maruszki Balázsnak a száztíz perces Mellékszereplők forgatókönyvét írnia.
Keszthelyi Kinga e ponton megkérdezte Balázst, hogy számára társ-forgatókönyvíróként – mivel a Mellékszereplőknek Sopsits egy személyben a rendezője, az egyik főszereplője, a látványtervezője, a zeneszerzője és a producere, vagyis a kézjegye kivételesen erős a filmen – mekkora mozgástér maradt számára. – Sopsits, akihez bizalmi kapcsolat fűzi, megakadt a sztorival, és segítségért fordult hozzá – válaszolta Maruszki. A tőle kapott feladatot először olyannak érezte, mintha bizánci mozaikművész lenne, akinek egy hiányos arcképet kell teljessé tennie. A film három szálának kidolgozásával ezt a munkát végezte el. Az anyag szerencsére idővel „beszélni kezdett”.