via kultura.hu => eredeti post link
Amy Jade Winehouse Észak-London Southgate negyedében, taxisofőr apa és gyógyszerész anya lányaként látta meg a napvilágot. Mivel a lakásban állandóan szólt a zene – nagymamája énekesnő volt, nagybátyjai jazz-zenészként keresték kenyerüket –, korán megismerkedett Ray Charles, Nat King Cole, Frank Sinatra, Dinah Washington, Sarah Vaughan számaival. Tízévesen fedezte fel a lázadó szellemű amerikai női hip-hop együtteseket (TLC, Salt-N-Pepa), s nemsokára már ő maga is egyik barátnőjével duóban rappelt. Tizenkét éves korától színiiskolába is járt, egy évre rá kapta meg első gitárját, és dalokat kezdett írni.
Az iskolát tizenhat évesen abbahagyta, de elkezdődött zenei karrierje: barátja és színiiskolai osztálytársa, a soulénekes Tyler James elküldte egyik demófelvételét a jazzvokalistát kereső Island lemezcégnek. Megkapta a szerződést, és 2003-ban, húszévesen megjelent első lemeze, a Frank – a címválasztás főhajtás Frank Sinatra előtt. A jazz, a soul, a hiphop és pop elemeit sikeresen ötvöző korong előkelő helyre került a toplistán és dupla platinalemez lett, a szakírók elragadtatottan dicsérték. Maga Winehouse azonban nem volt maradéktalanul elégedett, mert úgy vélte, a kiadó nem engedte, hogy az ízlésének megfelelő dalokat, a neki tetsző keveréssel vegye fel.
A bulvárlapok az egycsapásra sztárrá vált énekesnő viharos magánéletéről, testékszereiről, tetoválásairól cikkeztek.