via kultura.hu => eredeti post link
Sejtetted-e már gyerekkorodban is, hogy zenével fogsz foglalkozni, vagy más terveket szövögettél?
Nem sejtettem, de már akkor is érdekelt a zene. Ovis dalok helyett édesanyámnak köszönhetően a Beatlesre voltam ráfüggve: az ágyon ugrálva hallgattam a kazettáikat, kezemben az édesapámtól kapott játék gitárral. Ő aztán olyan parabolaantennát vett, amivel a világ összes zenecsatornáját fogni lehetett. Emlékszem, hogy láttam a Guns N’ Roses egyik élő felvételét, amitől teljesen odavoltam. Általános iskolában hasonló volt a helyzet: a Hupikék törpikék-slágerfeldolgozások helyett Snoop Doggot és társait hallgattam – hála a nővéremnek, aki három évvel idősebb, mint én és az ikertesóm. A zenei ízlést tekintve ő fogta a kezünket. Alsóban a hiphop ment, majd tízévesen elkezdtem deszkázni – nyilván óriási gengszter lettem –, és jött a rapzene, majd a rock/metál, a pop/punk. Máson flesseltem, mint a környezetem, de ez leginkább a parabolaantennának és a nővéremnek volt köszönhető.
Mikor került igazi hangszer a kezedbe?