Best WordPress Hosting
 

Kiderült, mi az Argylle, a szuperkém titkos fegyvere

Nagy reményeket fűz új filmjéhez, Mathhew Vaughn rendező, aki az Argylle, a szuperkémmel arra vállalkozott, hogy új fénytörésbe helyezze a kémfilmek műfaját. Szerinte a produkció azért lett olyan ütős, mert a közönség legalább olyan jól fog szórakozni, mint a válogatott csapat, amely elkészítette. „Ennek a filmnek a titkos fegyvere az, hogy hatalmas buli volt elkészíteni, és ez biztosan át fog jönni a moziban is – mondta Vaughn a ScreenRantnek. – A Traveling Wilburys nekem mindig is a tökéletes supergroupnak számított, és a mi csapatunk is pont ilyen: összejött csupa A-listás színész, bedobták, amijük van, és ezzel magasabb szintre emelték egymást.”

Henry Cavill (Superman) játssza Argylle-t, Bryce Dallas Howard (Jurassic World) pedig Elly Conway írónőt, akinek kémregényei túl közel kerülnek a valósághoz, ezért üldözőbe veszi őt egy titokzatos szervezet, amely világuralomra tör. Ekkor avatkozik közbe egy valódi kém, Aidan (Sam Rockwell), és Ellyvel ketten menekülnek országról országra. A történetből nem hiányozhat a rejtélyes végzet asszonya, Lagrange (Dua Lipa) sem, a háttérből pedig a mindentudó nyugdíjas kém, Alfred Solomon (Samuel L. Jackson) támogatja a hősöket.

Vaughn elárulta, az is volt a célja a filmmel, hogy jóvátegye „bűneit”, amiket a korábbi kémfilmjeivel elkövetett (Kingsman-franchise), de odaszúr egy kicsit a James Bond-univerzumnak is, miközben tiszteleg olyan akciófilm-klasszikusok előtt, mint a Halálos fegyver és a Drágán add az életed!.

Gyilkosok gyöngye: Gyilkosok szennye (kritika)

Ez nem lehet valódi film. Alacsonyra tettem a lécet, de még onnan is leesett. Olyannyira nem hiszem el, hogy ez egy tudatos alkotói folyamat eredménye, hogy fogadni mernék, ez vagy valamilyen pénzmosásra használt projekt lehetett, vagy a benne szereplők mind elveszettek egy fogadást, hogy a legnagyobb szenny filmet összelapátolják. Legfurább elem Frank Grillo, aki valamiért nem kezdett semmit marv…

Argylle-részlet

Miközben itt van Matthew Vaughn új filmjének a premierje a héten, addig úgy tűnik embargó volt a kritikákon máig, és a Metacriticen 40%-on áll, ami ott tényleges átlagot jelent, szemben a stúdiók által manipulált RT-vel.

Ellenben jött egy részlet is Henry Cavillal, aki amúgy elég keveset van ténylegesen a filmben. Hiába na, Sam Rockwell és Bryce Dallas Howard kisebb hívószó.

Ez a film mentheti meg a teljes Marvel-univerzumot, és már idén láthatod

Bár nem Matthew Vaughn rendezi a Deadpool 3-at, úgy tűnik eleget tud a projektről ahhoz, hogy bátran ki tudja jelenteni, hogy Shawn Levy filmje lesz az, amely megmenti a pangástól a Marvel filmes univerzumát.

A BroBible magazin Post Credit című podcastjében Vaughn ugyanis megjegyezte, hogy csak a legjobbakat reméli a Deadpool 3-tól. “Ez lesz az a lökéshullám, amely majd a teljes Marvel univerzumo…

Mától a Netflixen: Egy száműzött harcos, akiből legenda lett

A Nagy Sándor: Egy isten születése egy rendkívüli történetet tár fel egy száműzött harcosról, aki legendás uralkodóvá vált, és mindössze hat év alatt meghódította a nyugati világot. Mától a Netflixen nézhető.

A korabeli beszámolók és a Calliope Limneos-Papakosta által az egyiptomi Alexandriában feltárt régészeti leletek felhasználásával ez a hatrészes doku-sorozat a tudományos meglátásokat drámai…

Le nem élt életeink

Kedves mantrám, hogy valójában mindenki vallásos. Ha ugyanis mindenestül kizárjuk annak a lehetőségét, hogy transzcendens hatalmak kezében vagyunk, ami marad, abszurd és félelmetes. Nem létezik olyan ember, aki ne hinne abban, hogy valamiért-valamire született, hogy személyesen rá szabott feladatai vannak, hogy az élete valahonnét valahová tart. Teljesen elfogadhatatlan képzet, hogy minden esetleges, hogy a szüleink találkozása a vak véletlen műve volt, és hogy nem valamiféle védettségben, felsőbb jóváhagyással járjuk az utunkat, hogy az ittlétünknek nincs célja és értelme.

Hogy erre semmilyen bizonyíték nincsen? Éppen ez a lényeg. Ezt ugyanis bizonyíték nélkül is mindenki tudja, sejti, megéli, hiszi, és nem kell újra meg újra megbizonyosodnia róla. A bizalmunk is nagyon árulkodó. Indokolatlan és megindokolhatatlan bizalommal élünk, fordulunk egymáshoz, fogadunk minden eseményt, mintha az életünk film lenne, és a forgatókönyv legalább Oscar-díjas. Látatlanban elhisszük, hogy akikkel találkozunk, kedvelnek (vagy legalább nem utálnak) bennünket, hogy közünk van egymáshoz. Még egy villamosutat sem tudunk anélkül értelmezni, hogy akikkel ott együtt vagyunk, nem a sorsunkhoz tartoznak, és az utazóközönség tagjai nem mind valamilyen ott és akkor készülő, jelentéssel teli előadás szereplői. Sok-sok illúzió, mégis a mindennapjaink alkatrészei. Ha jobban belegondolunk, az optimizmus is teljesen tarthatatlan, és mégis a legemberibb hiedelem. Nem lehet akarni, erőltetni, megtervezni: egyszerűen az üzemanyagunk.

Az Előző életek szerelmespárjának (ez talán már így az elején is kockázat nélkül kimondható róluk) engesztelhetetlen romantikusokként kezdettől drukkolunk, és ezzel ideális nézők módjára sétálunk bele az alkotók által gondosan előkészített csapdába. Akarjuk, hogy ők egymáshoz tartozzanak, egymásnak születtetek legyenek, és biztosak vagyunk benne, hogy ha sok nehézség árán is, de előbb-utóbb utat találnak majd egymáshoz. Minél leküzdhetetlenebbnek tűnő akadályok tornyosulnak ez elé, annál inkább.