Szent Cecília, a zene védőszentje ünnepén látta meg a napvilágot az északkelet-angliai Lowestoft városában egy fogorvos negyedik gyermekeként. Amatőr énekes anyja arról álmodott, hogy fia Bach, Beethoven és Brahms után a „negyedik B” lesz a muzsika történetében, így korán zenére kezdte oktatni. Britten hatéves korától komponált, első zsengéit Frank Bridge zeneszerzőnek mutatta meg, aki egyedüli magántanítványává fogadta – mesterének tiszteletére írta 1937-ben Variációk egy Frank Bridge-témára című vonószenekari művét.
Britten a Royal College of Music növendékeként zeneszerzésből, zongorából és csellóból szerzett oklevelet, pianistaként főként Schubert-dalok kísérőjeként volt keresett. 1933-ban megismerkedett Peter Pears tenorral, aki először közeli barátja, majd haláláig társa lett, és Britten műveinek állandó szólistája volt.
A komponista egyik legismertebb zenekari műve, az Egyszerű szimfónia vonósokra 1934-ben született. A második világháború kitöréséig 16 filmhez írt zenét, dolgozott a BBC-nek és több kisebb baloldali színháznak, W. H. Auden költő több versét is megzenésítette. 1939 tavaszán Amerikába költözött, itt született Auden szövegére első színpadi műve, a Paul Bunyan, Hegedűversenye és Sinfonia da Requiem című műve (utóbbit a japán kormány felkérésére komponálta, de keresztény szimbolikája miatt végül visszautasították). A koncertezéssel sem hagyott fel, egyik hangversenyén ott ült Albert Einstein is.