„Különös figurák a maestrók: függenek az egójuktól és a hatalmuktól, miközben gyakran gyötrődnek kétségek között, amikor szembetalálják magukat egy rémisztő partitúrával vagy a közönség kielégíthetetlen igényeivel. Vannak a pávák, akik »hordozzák magukat«, pelerint és cilindert viselnek, miként Dimitri Mitropoulos vagy tanítványa, Leonard Bernstein, aki Koussevitzky mandzsettagombját hordta, és szertartásosan megcsókolta, mielőtt a pódiumra lépett” (Holomon: Szimfonikus zenekar. Nagyon rövid bevezetés).
A Tár című film az egyik legelismertebb szimfonikus zenekar, a Berlini Filharmonikusok fiktív sztárkarmestere, Lydia Tár erkölcsileg kétes viselkedését és a hatalommal való visszaélés kérdéseit járja körül.
Amikor a tanítványa öngyilkos lesz, Tárt felelősségre vonják. A főhőst karrierje csúcsán ismerjük meg, majd nézőként bejárjuk vele azt az utat, amely szakmai és magánéleti bukásához vezet. A rendező a szimfonikus zene intézményrendszerét is kritika tárgyává teszi a maestra történetével.