Best WordPress Hosting
 

Operáit irodalmi művekre írja, példaképeinek önálló darabokat szentel

Az erdélyi Székelyudvarhelyen született. Szülei a második világháború végén a front elől menekültek Magyarországra és Miskolcon telepedtek le. Kiskorától tanult zongorázni, gyermekként Bartók Béla művei jelentettek számára meghatározó zenei élményt. Tizennégy éves volt, amikor Kodály Zoltán felvette a különleges tehetségek csoportjába a Zeneakadémiára, ahol zeneszerzést tanult, majd Kölnben karmesteri diplomát szerzett.

Zenei pályáját a Vígszínház zenei vezetőjeként kezdte, 1963 és 1971 között film- és színházi zenéket komponált. Ő írta Szabó István Álmodozások kora, Makk Károly Macskajáték című alkotásainak muzsikáját és a kísérőzenét Az ember tragédiája Major Tamás rendezte előadásához. 1968-tól 1976-ig a Stockhausen Ensemble tagja volt, amellyel 1970-ben fél évet töltött az oszakai világkiállításon, 1978 és 1991 között a Pierre Boulez által alapított Ensemble InterContemporain művészeti igazgatója volt.

Karmesterként az elmúlt évtizedekben a világ legnagyobb zenekarait dirigálta rendszeresen, első vendégkarmestere volt a Budapesti Fesztiválzenekarnak és a Nemzeti Filharmonikus Zenekarnak. A leghíresebb operaházakban és a világ legjelentősebb fesztiváljain vezényelt, a legnagyobb rendezőkkel dolgozott együtt.

Századok és fordulók

A „Kilencedik” karmesteri rutinfeladat? 

Beethoven sohasem az, esetében csak útkeresésről beszélhetünk. A IX. szimfónia hatalmas hegy, amelyet mindig más megvilágításban lát az ember. Most ráadásul kuriózumról van szó, ugyanis az újévi koncerten a Gustav Mahler-féle hangszerelésben szólal meg a darab, nyolc kürt, dupla fafúvósok, nagy vonóslétszám és színpadi zene közreműködésével. Korábban is vezényeltem már a kilencediket az Operaházban, de akkor a historikus előadásmód irányába mentünk el, jóval kisebb apparátussal, az eredeti beethoveni metronómtempókat betartva, a frázisokat a bécsi klasszikus stílus szellemében kimunkálva. A Mahler által átdolgozott – Bécsben és New Yorkban elhangzott – változatról igyekszem minél több információt begyűjteni, hiszen ez esetben a mi előadásunk egy interpretáció interpretációja lesz.

Nem szentségtörés belenyúlni Beethoven szimfóniáiba? 

A szép 20. századot elhallgatták előlünk

Szeretsz dolgokat nulláról indítani, felépíteni, gyökeresen megváltoztatni. Most meg úgy fest, hogy beleülsz a készbe.

Ez csak a látszat. Ádámnál és Évánál kell kezdenem. 2011 számomra is minimum elgondolkodtató esztendő volt. Bogányi Tibor egyébként abban az évben szerződött a PFZ-hez, engem pedig akkor hívtak vissza a Miskolci Bartók+ Operafesztiválhoz, hogy állítsam talpra a 2001-ben alapított, éppen hullámvölgyben lévő rendezvénysorozatot. De már korábban is kísértett engem az a jelenség, hogy egyfajta kettősségben élek: ambiciózus muzsikusként kortárs darabokat játszom, amelyek sem nekem, sem a közönségnek nem tetszenek. 2011-ben vettem egy nagy levegőt, és kiálltam a nyilvánosság elé azzal, hogy ez így nincs jól. Az opera drága, de nem múzeumi műfaj. Csak az a hosszú távú megoldás, ha a közönség megértését kereső attitűddel születnek kortárs operák. Ennek érdekében a zeneszerzőkhöz szóló felhívást tettem közzé.

Mire jutottál?

„Folyamatos tanulás, fejlődés, változás” – interjú Rajna Martin karmesterrel

Milyen szakmai, művészi kihívásnak tekinti az Opera megbízatását?

Az első karmesterség kiemelt jelenléttel jár a Magyar Állami Operaházban. A többi dirigenshez képest emelt előadásszám, az együttes munkájának figyelemmel kísérése, véleményezése tartozik a teendőim közé, de nem rendelkezem döntési joggal, és nem szerepelek az igazgatói hierarchiában. Egyfelől óriási megtiszteltetés és öröm, másfelől a boldogságon túl – mint a Győri Filharmonikus Zenekar vezető karmesteri felkérésénél is – a feladat súlya tárult elém, azzal kezdtem el foglalkozni, hogy hogyan tudom a maximumot kihozni a rám bízott feladatból.

Milyen előadások várják a következő évadban?

„Ha egy darab működik a saját világában, akkor a jég hátán is megél” – Vajda Gergely A zenegénről

Ahogy feltételezni lehetett, ma már alig esik szó a Magyar Állami Operaház főigazgatói pályázatával kapcsolatos nyáreleji felbolydulásról. A zsivaj elült, de bánja-e, hogy forgott a neve az aspiránsok táborában?

Egyáltalán nem. Azt hiszem, hogy bármi, ami általam került a pályázatba (Miklósa Erikáéba – a szerk.), az vállalható. Engem semmiféle hátrány nem ért azért, mert néhány ötletemmel csatlakoztam egy képességes és lelkes csapathoz. 2024-ben az Operaházban a Bartók TáncTriptichon premierjét dirigálom, ez a program három táncjáték régi, illetve új koreográfiája: A fából faragott királyfi Velekei Lászlóé, A csodálatos mandarin Venekei Mariannáé, a Táncszvit pedig Várnagy Kristófé. Régi mániám egyébként, és nem csak az Operával kapcsolatban, hogy szükségtelen a kereket feltalálni, hiszen létezik, elég csupán funkcionálisan működtetni, ami persze sokkal egyszerűbben hangzik, mint amennyi munkát és figyelmet a mindennapokban megkíván. Lehet, hogy ez Magyarországon sokszor szürreális álomnak tűnik, de én ebben nagyon hiszek. Nem is vagyok hajlandó másban hinni.

Nyáron a franciaországi Annecyban egy kamarazenei fesztiválon járt.

Erdélyi Dániel harmadik lett a 2. Kodály Nemzetközi Zenei Versenyen

A 2. Kodály Zoltán Nemzetközi Zenei Versenyen a fiatal dirigensek rendhagyó módon nemcsak zenekari darabokat, hanem számos oratóriumrészletet is vezényeltek.Az élő fordulókat 26 karmester kezdhette meg, közülük öten jutottak a döntőbe.

A hétfős nemzetközi zsűri elnöke Jorma Panula (Finnország) volt, tagjai Ács János (Olaszország/Magyarország), Peter Broadbent (Egyesült Királyság), Remy Franck (Luxemburg), Hamar Zsolt (Magyarország), Oksana Madarash (Ukrajna) és Kollár Imre (Magyarország).

Döntésük alapján megosztott 2. helyezett lett Alexander Sinan Binder és Mateusz Gwizdalla, harmadik díjat kapott Erdélyi Dániel, negyedik helyezést ért el Eric Staiger, ötödik lett Jiří Habart.

Vezénylés közben karmester, zongorázás közben zongorista, a zongora mellől vezényelve egyszerre mindkettő – Vásáry Tamás 90

Debrecenben született, kisgazdapárti politikus édesapja az ideiglenes kormányban államtitkári tisztséget töltött be. Csodagyerekként indult, ötévesen hallás után játszotta el Boccherini menüettjét, nyolcévesen Mozart D-dúr zongoraversenyével kápráztatta el közönségét, kilencévesen szólóestet adott Chopin műveiből, rövid ideig Dohnányi Ernő tanítványa is volt. Tizenkét évesen vették fel a Zeneakadémiára, ahol tanárai arra intették: legyen „normális” gyerek, ne gyakoroljon túl sokat és a szellemi tevékenységet kapcsolja össze a fizikaival.

1948-ban megnyerte a Liszt Ferenc nemzetközi zongoraversenyt, a Zeneakadémián húszévesen végzett. Példaképének és második apjának Kodály Zoltánt tekinti, akinek később tanársegédje lett a szolfézs tanszéken. A nagy tekintélyű zeneszerző mentette meg az ötvenes években a kitelepítéstől, diplomakoncertje előtt pedig egy Steinway-zongorával ajándékozta meg, hogy gyakorolni tudjon. Vásáry Tamás egy kulturális delegáció tagjaként olyan sikerrel szerepelt a Szovjetunióban, hogy hazatérve kiemelt művészként kezelték. Művészi fejlődésére nagy hatással volt Fischer Annie játéka is, akivel haláláig mély barátságban volt, s akivel előadhatta Mozart Esz-dúr kettősversenyét.

Több nemzetközi zongoraversenyen is rangos helyezést ért el – 1955-ben Varsóban és Párizsban, 1956-ban megnyerte a brüsszeli Erzsébet királyné versenyt, a következő évben pedig Rio de Janeiró-ban végzett az első helyen. Miután édesapját az 1956-os forradalomban játszott szerepéért letartóztatták, elhagyta Magyarországot, szülei a belga anyakirályné közbenjárásával jutottak ki hozzá. Hamarosan Svájcba költöztek, az állampolgárságot 1972-ben kapta meg. A Deutsche Grammophonnál megjelent, Liszt Ferenc zongoradarabjaiból készült lemezének sikerét követően Londonba hívták, ahol 1961-ben Csajkovszkij b-moll zongoraversenyével hódította meg a közönséget. Ezzel elindult nemzetközi karrierje, a következő évben a világhírű karmester, Széll György mutatta be a New York-i Carnegie Hallban. A legjelentősebb zenekarokkal és dirigensekkel koncertezett világszerte. Zongoraművészként elsősorban Liszt-, Chopin-, Mozart-, Beethoven-, Brahms-, Debussy- és Rahmanyinov-zongoradarabok interpretálásával és lemezfelvételeivel szerzett hírnevet.

A fejből vezénylő karmester, aki szerint hegedülni nagyobb stressz, mint dirigálni – Ligeti András

Pécsett született zeneszerető családban. Édesapja karnagy, nagyapja karnagy és zeneszerző volt, aki száznál több dalának szövegét maga írta, ifjúsági daljátékai kedvelt iskolai előadások voltak. Nem csoda, hogy már ötéves korában karmesternek készült, a zeneiskolában hangszerének a hegedűt választotta. 17 évesen vették fel a Zeneakadémiára, ahol 1976-ban hegedű szakon, három évvel később a karmesterképzőn is diplomát szerzett, utóbbit Kórodi András tanítványaként.

Zenészi és dirigensi pályafutása sokáig párhuzamosan zajlott. 1975-ben megnyerte a budapesti, Weiner Leóról elnevezett hegedűversenyt, 1980-ban a bloomingtoni szonátaversenyt. 1980–81-ben Solti György-ösztöndíjjal a bécsi Zeneakadémián Karl Österreichernél folytatott tanulmányokat, öt évvel később ugyancsak Bécsben Claudio Abbado asszisztenseként, majd munkatársaként a Gustav Mahler Ifjúsági Zenekart irányította. Itthon öt évig a Magyar Állami Operaház zenekarának koncertmestere, 1981-től 1985-ig karmestere volt.

Karmesteri felkéréseinek növekvő száma miatt egyre ritkábban lépett fel hegedűművészként, mert úgy gondolta, hogy lehetetlen mindkét dolgot egyformán magas szinten művelni. A gyakorlással azonban soha nem szakított, és a karmesterséget is a hangszerrel tanította. Azt vallotta, hogy miután egy szimfonikus zenekar 70 százaléka vonósokból áll, nem hátrány, ha a karmester is játszik hegedűn, mert a vonósoknak világos instrukciókat tud adni, illetve a hegedűn meg tudja mutatni, karmesterként mit szeretne hallani. Úgy vélte, a hegedülés nagyobb stressz, mint a dirigálás, bár a kettő teljesen más típusú tevékenység, s jól csinálni mindkettőt nagyon nehéz. Egy nyilatkozata szerint dirigálni bárki megtanulhat, de karmester nem mindenkiből lesz. Az első próbától kezdve mindig mindent fejből vezényelt.

„Karmesternek lenni annyit tesz, mint a saját egyéniségünk legjavát nyújtva kifejteni azt, ami a partitúrában van” – Lamberto Gardellire emlékezünk

1915. november 8-án született Velencében. Ötéves korában látta Verdi A trubadúr című operáját, s ettől kezdve csak a zene érdekelte. Nyolcévesen már zongoristaként szerepelt, zeneszerzés-tanulmányait Pesaróban, majd a római Santa Cecilia Akadémián folytatta. Pályafutása elején fellépett koncertzongoristaként, de zenekarban is játszott, volt nagybőgős, üstdobos, hegedűs, két operát is írt. Még nem volt harmincéves, amikor a római operaházban Tullio Serafin karmester mellett lett korrepetitor, megismerkedett a zeneszerző Pietro Mascagnival is. Szavai szerint Serafin mellett Wilhelm Furtwängler dirigálása volt számára meghatározó.

Karmesterként 1944-ben Rómában Verdi Traviata című operájával debütált. 1946 és 1955 között a stockholmi királyi opera karmestere volt, megkapta a svéd állampolgárságot is, majd öt éven át a dán rádió szimfonikus zenekarának első dirigenseként működött. Vendégkarmesterként dolgozott a berlini Staatsoperban, a New York-i Carnegie Hallban és a Metropolitanben, a londoni Covent Gardenben, a berni Stadttheater együttesének első zenei vezetője volt. Nagy sikerrel lépett fel a híres Glyndebourne-i Fesztiválon Verdi Macbeth című operájával a Londoni Filharmonikusok élén, majd Donizetti Boleyn Annájával – a milánói Scalában viszont soha nem állt a karmesteri pulpituson.

Egisto Tango és Sergio Failoni után a harmadik olasz karmesterként hosszú ideig volt jelen a magyar zenei életben. A budapesti Operaházhoz Failoni felesége közvetítésével került,

„Nem kívülről kell vezényelni, hanem belülről!” – Fél évszázada halt meg Otto Klemperer

Klemperer 1885. május 14-én született a sziléziai Breslauban (ma Wrocław). Első zongoraóráit négyévesen édesanyjától vette, tanult hegedülni, zongorázni, emellett zeneszerzési tanulmányokat is folytatott. Dirigensi debütálására húszévesen került sor – Max Reinhardt karigazgatónak szerződtette Offenbach Orfeusz az alvilágban című operettjének előadására, de miután a rendező és a karmester összeveszett, neki kellett kezébe vennie a karmesteri pálcát.

Még abban az évben ő dirigálta Gustav Mahler II. szimfóniájának berlini előadásán a színfalak mögül felhangzó fúvósszekciót, olyan kiválóan, hogy Mahler beajánlotta karmesternek a prágai német operához.

Kapcsolatuk megmaradt, 1910-ben Klemperer volt Mahler segítségére a monumentális Ezrek szimfóniája bemutatásában.

Claudio Abbado: nemcsak művészetre, hanem emberségre is tanított

1933. június 26-án született Claudio Abbado, minden idők egyik legnépszerűbb karmestere.

Milánói zenészcsaládban jött a világra. Szülővárosa konzervatóriumában, majd a bécsi zeneakadémián tanult; ekkoriban kötött barátságot növendéktársával, a szintén világhírű dirigenssé vált Zubin Mehtával. 1958-ban Triesztben lépett először a karmesteri pálcával kezében a pulpitusra, 1960-ban már a milánói Scalában is bemutatkozott. Három évvel később New Yorkban megnyerte a Dimitri Mitropoulos karmesterversenyt, első díjként öt hónapig vezényelhette a New York-i Filharmonikusokat. 1965-ben hatalmas sikerrel debütált a Salzburgi Ünnepi Játékokon, ahol a Bécsi Filharmonikusok élén Gustav Mahler monumentális Ezrek szimfóniáját dirigálta. A világhírű zenekarnak 1975-től volt vezető karmestere, a salzburgi fesztivál élén 1994 és 2002 között művészeti igazgatóként állt. 1966-tól rendszeresen dolgozott a Londoni Szimfonikusokkal, 1979–1987 között vezető karmesterként; 1982–1986 között a Chicagói Szimfonikusok vezető vendégkarmestere is volt. 

Szívén viselte a fiatal muzsikusok pályáját, igazi tanítómester volt, ifjúsági zenekarokat alapított – 1978-ban javaslatára jött létre az Európai Unió Ifjúsági Zenekara. 1986-ban megalapította a Gustav Mahler Ifjúsági Zenekart, 2004-ben a bolognai Orchestra Mozartot.

A maestra mítoszrombolása – Az Oscar-esélyes Tárról

„Különös figurák a maestrók: függenek az egójuktól és a hatalmuktól, miközben gyakran gyötrődnek kétségek között, amikor szembetalálják magukat egy rémisztő partitúrával vagy a közönség kielégíthetetlen igényeivel. Vannak a pávák, akik »hordozzák magukat«, pelerint és cilindert viselnek, miként Dimitri Mitropoulos vagy tanítványa, Leonard Bernstein, aki Koussevitzky mandzsettagombját hordta, és szertartásosan megcsókolta, mielőtt a pódiumra lépett” (Holomon: Szimfonikus zenekar. Nagyon rövid bevezetés).

A Tár című film az egyik legelismertebb szimfonikus zenekar, a Berlini Filharmonikusok fiktív sztárkarmestere, Lydia Tár erkölcsileg kétes viselkedését és a hatalommal való visszaélés kérdéseit járja körül.

Amikor a tanítványa öngyilkos lesz, Tárt felelősségre vonják. A főhőst karrierje csúcsán ismerjük meg, majd nézőként bejárjuk vele azt az utat, amely szakmai és magánéleti bukásához vezet. A rendező a szimfonikus zene intézményrendszerét is kritika tárgyává teszi a maestra történetével.

Tár – kritika

Határozottan ráfogsz a karmesteri pálcára. Előtted a teljes szimfonikus zenekar, akikkel már fél éve minden áldott nap erre a koncertre próbáltok. A kottád széljegyzetei emlékeztetnek az összes olyan fogásra, amitől ez a Te műved. A következő órákban a közönséget a kreatív döntéseid mágikus hatása alá fogod vonni. Te vagy Lydia Tár, a Művész. És nincs az a közönségben megcsörrenő telefon, ami az alkotásod útjába állna. Vagy mégis?

Richter János-monográfiát adott ki a Győri Filharmonikus Zenekar

A zenetörténeti kiadvány egy olyan dirigens személyiségét, életét és munkásságát tárja fel, aki korának vezető zeneszerzőire, énekeseire és hangszereseire hatott és inspirálta őket. Richter János volt Richard Wagner A Nibelung gyűrűje bayreuthi ősbemutatójának legendás karmestere, továbbá Brahms, Elgar, Bruckner, Csajkovszkij, Stanford és Parry műveit adta elő, és segítette Dvořák, Sibelius, Bartók és Glazunov pályafutását. A terjedelmes kötet tartalmazza Vezénylési füzeteit is, melyek megörökítik karrierjének összes állomását.

A méltán világhírű karmester öröksége megkerülhetetlen a mai klasszikus zenei életben, nevét nemzetközileg számon tartják és tisztelik, kultusza a világban sokkal magasabban jegyzett, mint hazánkban.

Ezért érezte kötelességének a Győri Filharmonikus Zenekar, hogy a 2016-ban megjelent kötetet magyar nyelven is kiadja – hangsúlyozta a könyv országos bemutatóján az Operaházban a zenekar igazgatója, Fűke Géza, hozzátéve, hogy terveik közt szerepel újabb írásos dokumentumok, Richter János kortársaival folytatott levelezéseinek magyarra fordítása. A közelgő Bruckner-évforduló kapcsán tematikus lemezfelvételekkel kapcsolódnak kivételes munkásságához.