A vajdasági Paripáson (ma Ratkovo, Szerbia) jött a világra. Kántortanító apjától tanult kottát olvasni, hegedülni, majd – mivel a hangszer nem tetszett neki – zongorázni, tizenhét évesen Varga Vilmától, Liszt Ferenc egykori tanítványától vett órákat. Már gimnazistaként próbálkozott zeneszerzéssel, a mozikban kísérőzenét játszott a némafilmek alá. 1917-től jogot hallgatott a budapesti egyetemen, ezzel párhuzamosan a Zeneakadémia zeneszerzés szakára is járt, tanára volt többek között Kodály Zoltán és Weiner Leó is. Zenei tanulmányait nem fejezte be, állítólag azért, mert diploma előtt a híres Koessler professzor azt mondta neki: „Maga nagyon szorgalmas fiatalember, de soha nem lesz zeneszerző.”
Bánatában tisztviselőnek állt az Élelmezési Minisztériumban, majd 1923-ban apróhirdetés útján bárzongorista lett. A Stefánia úti Admirál bárban zongorázott, ahol gyakran megfordult a szövegíró Harmath Imre is. Egy alkalommal eljátszotta neki egyik szerzeményét, s a dallam annyira megtetszett Harmathnak, hogy ott helyben szöveget írt hozzá. Így született meg a Szeret-e még?, majd ugyanilyen körülmények között a Lesz maga juszt is az enyém című dal – mindkettő hatalmas sláger lett 1927-ben, később operettjeiben hasznosította őket újra.
Eisemann barátságot kötött Szilágyi László költővel, librettóíróval, első közös operettjüket, a Miss Amerikát (eredeti címe Három mákvirág volt) 1929 januárjában mutatta be a Fővárosi Operettszínház.