A Lion és a Mary Magdalene után visszatért Garth Davis egy “kamara” drámával, amiről a megvalósítása miatt azt hittem a világjárvány alatt forgott, pedig nem. Két, aztán három színész van benne a semmi közepén, sokszor nem is egy szobában/légtérben. Igen, lehet nem ezzel kéne kezdeni ennél a 2065-ben játszódó sci-finél, de más így hirtelen nem ugrik be, annyira semmi az egész.
A történet szerint a jövőben a Föld már még jobban romokban, eső alig van, és random embereket sorsolnak ki, hogy menjenek az űrbe 1-1 évre építeni az ottani űrbázist, új otthont. A semmi közepén élő házaspár férfi tagja is így jár, de azzal a bonyolítással, hogy felvételek és interjúk alapján újraalkotják.
Igen, ahogy az előzetesnél, úgy is itt sokaknak beugorhat a Black Mirror. Ez egy abba a sci-fi antológiába illő történet, csak épp széthúzták 2 órára tök feleslegesen. Nem értsetek félre, jó a Black Mirror, de csak 1-2 része mozi szint, és egy “rendes” filmtől azt várnám, hogy van valami plusz, az amitől cinema. Hát itt nem akadt ilyen. (Mellékvágány, de a tévé teljesen más élmény általában, más a lényege is talán, szóval a sorozatokat főleg nem szólnám le, de ezt gondolom sejtitek:)