Mit tudhatunk ezeknek a személyes hangú alkotásoknak a hátteréről?
Evvel az együttessel szerettem volna emlékezni apám halálának negyvenedik évfordulójára, mert szerintem nagyon szépek a most talált versek. A szüleim síremlékét is erre az évfordulóra újították föl, és nagyon örülök neki, mert rossz állapotban volt már.
Ő „négysorosaknak” nevezte őket, de van, amelyik hat- vagy nyolcsoros. A verseket apám a ’40-es évek második felétől írta 1952-ig, és elég sok ilyen keletkezett abban az időben. ’52-ben jelent meg a Szépirodalmi Könyvkiadó válogatott versek kötetében Jegyzőfüzet összefoglaló cím alatt, és az ’52 utáni verseskötetek mindegyikében szerepel. Vannak még itthon olyanok, amelyek nem jelentek meg, mert az akkoriban születetett versek nem mindegyikét publikálta. Hogy miért nem adta ki, nem tudom pontosan. Azt gondolom, hogy azokat, amelyeket publikált, befejezettnek érezte, vagy talán jobban tetszettek neki. Szubjektív döntés lehetett. De az is állhat mögötte, hogy nem szívesen tett közzé olyat, ami a családjával kapcsolatos, és ezek majdnem mindegyikben van családi vonatkozás: az apjáról, az édesanyjáról, az apósáról ír. Most, 40 évvel a halála után talán meg lehet őket jelentetni.