Mindössze huszonhat évnyi földi léttel rendelkezhetett – katonaként, színészként, zsurnalisztaként, politikusként és költőként egyaránt megmutatkozott –, azonban a sors valami egészen más rendeltetést tartogatott számára. A segesvári csatát követően ugyanis egy új korszak vette kezdetét, amelyben a fiatal költő személye köré épülő kultusz azóta is sziklaszilárdan magaslik az ég felé. A különböző korszakok és rendszerek szülte Petőfi-ábrázolásokból kialakuló mozaikkép szépen magyarázza a nemzeti értékek fontosságát, amelyek az évek során megrendezett évfordulós ünnepségeken keresztül válnak minduntalan jelenvalóvá.
Az 1898 februárjában íródott korabeli cikkek szinte mindegyike a szabadságharc leverésének ötvenedik évfordulójáról szólt. Az akkoriban hatalmon lévő liberális magyar kormány ugyanis érezte, valamit igenis kezdenie kell a forradalom lesújtó emlékeivel.
Kikerülve az eltiprás körülményeinek, illetve elkövetőinek kínos felidézését, Széll Kálmán kabinetje bravúros politikai csavarként a hősi halált halt Petőfi Sándor alakjára alapozta az évforduló megemlékezéseit.