A Beat(korszak)regény egy képzeletbeli kiállításnak a könyvvé terebélyesedő prospektusa sok-sok dokumentumértékű, először publikált fotóval. Maga a szöveg – ahogy hajdan bizonyos ORI-koncerteket reklámoztak – vegyes műsor, van benne expresszionista próza, a beat kialakulásának főbb színtereit bemutató szociográfia, de olvashatunk függő szövegbe átültetett életműinterjúkat, és megismerhetünk egy 1987-es keltezésű lektori jelentést is, amelyben Vitányi Iván kiadásra javasolja Kőbányai zakatoló lírával teli kéziratát. A könyvhöz egy új írást is hozzáillesztett a szerző: a Török Ádám temetésén elhangzott gyászbeszédét. Ezekben a sűrű, szédítő szövegekben olvashatunk a tabáni, elíziumi mezőkről, a felnőtt-társadalom televényéről, a beatflóráról, az osztályidegenség, a bizalmatlanság babiloni fogságáról.
Kőbányai különös szenvedéllyel rajongott a beatért, és ez az elragadtatása teszi egyedivé a rock and roll tudósítói között.
És a szenvedélye, hite át is jön a szövegein, ezt az áhítatot érzékeltetni is tudja, nem egy esetben irodalmi igénnyel. Nemcsak szociológiai, szubkulturális és biografikus ismeretanyagot hoz működésbe, de élményszerűn képes átadni, milyen az, amikor 1978-ban, a negyvenezres tömeget vonzó szolidaritási rockfesztiválon mennybe megy egy generáció. A bizonytalan műfajú, még a nyolcvanas években írt könyvének kézirata egy pincéből került elő, Nemrég újraszerkesztette, megigazította és kommentárokkal látta el.