Best WordPress Hosting
 

A slágergyáros forgalmista – 80 éves Szörényi Szabolcs

Szörényi Szabolcs 1943. szeptember 26-án született Budapesten, polgári, „deklasszált” családjuk szerény körülmények közt élt. Festőművész-grafikus, tanár apja maga is hegedült, édesanyja viszont egyetlen hangot sem hallott Szabolcs és két évvel fiatalabb öccse, Levente muzsikálásából, mivel halláskárosult volt. A két fiú hegedülni tanult Levente keresztanyjától, Takács Alice-tól, az Operaház hegedűművészétől, de egyikük sem rajongott ezért a hangszerért.

A testvéreket a szülők 1956 szeptemberében beíratták a szobi állami fiúnevelő intézetbe, ahol bekerültek az intézet mandolinzenekarába. Szabolcs gitározott, majd basszusgitárra váltott, és maradt is ennél a hangszernél. Két év múlva Vácra került gimnáziumba, ahová Levente is követte, itt egy triót alakítottak. Az akusztikus hangszerekből házilag fabrikáltak elektromost, és Mediterrán nevű együttesükkel – amelyben a testvérek mellett Kőszegi Imre és Bajtala János is játszott – 1962-ben az országos Ki Mit Tud?-on az elődöntőig jutottak.

Érettségi után Szabolcs a Budapesti Műszaki Egyetemre jelentkezett, de nem vették fel, ezért két évre ipari tanuló lett, elektroműszerészként végzett. Az egyetemre másodjára bejutott, de a közlekedésmérnöki helyett az általános mérnöki szakra, majd egy év múlva abbahagyta tanulmányait. 1964 nyarán a siófoki Matróz csárdában játszott egy zenekarban napi száz forintért, ami akkor nem kis pénz volt.

Tárlatvezetés az ifjúság múzeumában – Kőbányai János Beat(korszak)regény című könyvéről

A Beat(korszak)regény egy képzeletbeli kiállításnak a könyvvé terebélyesedő prospektusa sok-sok dokumentumértékű, először publikált fotóval. Maga a szöveg – ahogy hajdan bizonyos ORI-koncerteket reklámoztak – vegyes műsor, van benne expresszionista próza, a beat kialakulásának főbb színtereit bemutató szociográfia, de olvashatunk függő szövegbe átültetett életműinterjúkat, és megismerhetünk egy 1987-es keltezésű lektori jelentést is, amelyben Vitányi Iván kiadásra javasolja Kőbányai zakatoló lírával teli kéziratát. A könyvhöz egy új írást is hozzáillesztett a szerző: a Török Ádám temetésén elhangzott gyászbeszédét. Ezekben a sűrű, szédítő szövegekben olvashatunk a tabáni, elíziumi mezőkről, a felnőtt-társadalom televényéről, a beatflóráról, az osztályidegenség, a bizalmatlanság babiloni fogságáról.

Kőbányai különös szenvedéllyel rajongott a beatért, és ez az elragadtatása teszi egyedivé a rock and roll tudósítói között.

És a szenvedélye, hite át is jön a szövegein, ezt az áhítatot érzékeltetni is tudja, nem egy esetben irodalmi igénnyel. Nemcsak szociológiai, szubkulturális és biografikus ismeretanyagot hoz működésbe, de élményszerűn képes átadni, milyen az, amikor 1978-ban, a negyvenezres tömeget vonzó szolidaritási rockfesztiválon mennybe megy egy generáció. A bizonytalan műfajú, még a nyolcvanas években írt könyvének kézirata egy pincéből került elő, Nemrég újraszerkesztette, megigazította és kommentárokkal látta el.