Best WordPress Hosting
 

„Én sohasem álltam sorba dedikálásért” – Zoltán Gábor könyvheti emlékei

Mikor járt először a könyvhéten?

A hetvenes–nyolcvanas évek könyvheteire emlékszem. Mindig volt néhány könyv, amit alig vártam, hogy megvehessek. Ehhez azt kell tudni, hogy akkoriban nem a piac szabályozta a könyvkiadást és a kereskedelmet, hanem a párt és az állam, na meg a barátjuk, a hiány: papírból kevés volt, és emiatt olykor épp az értékesebb (már legalábbis szerintem értékesebb) művek kiadásától tekintettek el vagy fogták vissza a példányszámukat. Viszont akkor még szigorúan vették a könyvheti listát. A rajta szereplő könyveket, ha ki is szállították a boltokba, a könyvhét első percéig nem volt szabad árulni, és ezt be is tartották. A lista természetesen ismert volt hetekkel korábban. Az ember jó előre bejelölte, miket szeretne megvenni.

Mai szemmel nézve nem kerültek sokba a könyvek, de a fizetések és az ösztöndíjak akkor se voltak magasak, úgyhogy menet közben az ember sokszor meggondolta magát, hogy egyik-másik kötet mégse annyira fontos, azt inkább majd könyvtárban olvassa el vagy kölcsönkéri valakitől.

„Volt néhány furcsa és emlékezetes dedikálásom” – Kertész Erzsi könyvheti emlékei

Mikor járt először a könyvhéten? Emlékszik, milyen kötetet vitt haza? Kitől kért dedikálást?

Az első könyvheti élményem budapesti egyetemista koromhoz kötődik, de arra sajnos már nem emlékszem, hogy milyen könyvvel tértem haza. Gyanítom, hogy pszichológiai témájú szakkönyv lehetett, mert eredetileg erre a pályára készültem.