Best WordPress Hosting
 

Elmondani az elmondhatatlant

1963 és ’64 fordulóján járunk, Kennedyt épp meggyilkolták Dallasban – az egyetemista Annie-ra azonban csak érintőlegesen hat a külső világ, ugyanis a személyes életében bekövetkezett váratlan esemény teljesen máshová helyezi számára a fókuszt: váratlanul felfedezi, hogy terhes. Nem szeretné megtartani a babát, de olyan világban él, ahol az abortusz törvénybe ütközik. Regényében a terhesség felfedezésétől az abortusz utáni időszakig osztja meg az olvasóval életének ezt az epizódját. Higgadtan számol be a tényekről, a részletekről: a lelkiállapotáról, az esemény elhúzódó érzelmi terhéről.

Nagyon izgalmassá teszi a szöveget a tiszta, szenvedélytelen, szinte már-már hideg fogalmazásmód. Még a szexről szóló részek is klinikai leírásokként hatnak, és bár Ernaux folyamatosan magyarázza az érzelmeit, ezt is távolságtartóan, analitikusan teszi. Emiatt az olvasó is közömbös marad, képes az érzelmeitől elvonatkoztatva közelíteni a leírtakhoz. De aztán olyan ponthoz ér a történet, amikor eszkalálódnak a történések, és a hős tapintható közelségbe kerül a halállal. Az olvasó pedig megrendül.

Bár rövid elbeszélésről van szó, ennek sokféle rétege van, és különféle olvasatai lehetségesek. Ernaux nehéz, érzelmileg súlyos témát boncolgat, amelynek vizsgálata egyszerre zajlik egyéni és társadalmi szinten. Az abortusz a mai napig, a törvényi szabályozástól függetlenül is kényes téma. Ernaux azonban a legtöbb esetben képes higgadtan és analitikusan felszólalni a nők szabad önrendelkezési jogáért a patriarchális normákkal szemben. Műve a társadalmi üzenete ellenére mégsem az abortusz erkölcsi dimenzióiról szól: senkit sem próbál meggyőzni az igazáról, és nem akar állást foglalni: „Úgy gondolom, hogy minden tapasztalatnak, bármilyen természetű is legyen, elidegeníthetetlen joga van ahhoz, hogy krónikás legyen. Nincs olyan, hogy kisebb igazság”, írja a személyes megéléseit láttató és érzékeltető Ernaux. Azt szeretné megmutatni, hogy mit jelent, amikor a bajban teljesen magunkra maradunk, és senki segítségére nem számíthatunk. Amikor titkokat kell növesztenünk magunkban, hogy a megbélyegzést elkerüljük.