Best WordPress Hosting
 

Elmondani az elmondhatatlant

1963 és ’64 fordulóján járunk, Kennedyt épp meggyilkolták Dallasban – az egyetemista Annie-ra azonban csak érintőlegesen hat a külső világ, ugyanis a személyes életében bekövetkezett váratlan esemény teljesen máshová helyezi számára a fókuszt: váratlanul felfedezi, hogy terhes. Nem szeretné megtartani a babát, de olyan világban él, ahol az abortusz törvénybe ütközik. Regényében a terhesség felfedezésétől az abortusz utáni időszakig osztja meg az olvasóval életének ezt az epizódját. Higgadtan számol be a tényekről, a részletekről: a lelkiállapotáról, az esemény elhúzódó érzelmi terhéről.

Nagyon izgalmassá teszi a szöveget a tiszta, szenvedélytelen, szinte már-már hideg fogalmazásmód. Még a szexről szóló részek is klinikai leírásokként hatnak, és bár Ernaux folyamatosan magyarázza az érzelmeit, ezt is távolságtartóan, analitikusan teszi. Emiatt az olvasó is közömbös marad, képes az érzelmeitől elvonatkoztatva közelíteni a leírtakhoz. De aztán olyan ponthoz ér a történet, amikor eszkalálódnak a történések, és a hős tapintható közelségbe kerül a halállal. Az olvasó pedig megrendül.

Bár rövid elbeszélésről van szó, ennek sokféle rétege van, és különféle olvasatai lehetségesek. Ernaux nehéz, érzelmileg súlyos témát boncolgat, amelynek vizsgálata egyszerre zajlik egyéni és társadalmi szinten. Az abortusz a mai napig, a törvényi szabályozástól függetlenül is kényes téma. Ernaux azonban a legtöbb esetben képes higgadtan és analitikusan felszólalni a nők szabad önrendelkezési jogáért a patriarchális normákkal szemben. Műve a társadalmi üzenete ellenére mégsem az abortusz erkölcsi dimenzióiról szól: senkit sem próbál meggyőzni az igazáról, és nem akar állást foglalni: „Úgy gondolom, hogy minden tapasztalatnak, bármilyen természetű is legyen, elidegeníthetetlen joga van ahhoz, hogy krónikás legyen. Nincs olyan, hogy kisebb igazság”, írja a személyes megéléseit láttató és érzékeltető Ernaux. Azt szeretné megmutatni, hogy mit jelent, amikor a bajban teljesen magunkra maradunk, és senki segítségére nem számíthatunk. Amikor titkokat kell növesztenünk magunkban, hogy a megbélyegzést elkerüljük.

Annie Ernaux a mi varázsanyónk

Annie Ernaux: Évek című könyvéről

Ha ősközösségben élnénk távoli barlangban tábortüzek mellett, akkor Annie Ernaux egy olyan varázsanyó lenne, akinek meséjét hosszan hallgatnánk egy jól sikerült vadászat után a csillagok alatt. Korábbi barlangokról mesélne, régi vadászatról, más törzsek tagjairól, és csupa-csupa érdekes dologról. A lobogó tűz fényében láthatnánk arcának kedvességét, huncutságát, örömét és nyugalmát, kínjait és fájdalmát.

Modern korban élünk, így aztán a barlangot lakóparkra, a tábortüzet kandallóra cseréltük. Radiátorok és hűtőszekrények társasága fogadja a “vadászatból” hazatért és megfáradt lényünket, de a mesék továbbra is elbűvölnek. Néha a mozi, vagy a kábeltévé adja meg, néha pedig az internet. Annie Ernaux varázsanyó meséi azonban könyveken keresztül érnek el hozzánk. A háború utáni modern Franciaország nagy krónikásának tartják. Talán nem alaptalanul, hiszen tavaly irodalmi Nobel-díjjal jutalmazták. Életművéből az Évek című könyvét olvastam a napokban, ami teljesen elbűvölt.

Ki is valójában Annie Ernaux? – A szerkesztője mesél

Annie Ernaux a francia társadalom, a 20. századi francia történelem második felének legjelentősebb krónikása, a kollektív emlékezet megőrzője, aki a saját tapasztalatait leszűrve írja meg történeteit – hangsúlyozta Orzóy Ágnes, a Magvető Kiadó szerkesztője annak kapcsán, hogy a francia szerző kapja idén az irodalmi Nobel-díjat.

Annie Ernaux mindegyik alkotása önéletrajzi ihletésű. Legkiemelkedőbb műve, amellyel berobbant a köztudatba, az Évek című 2008-as történelmi emlékirata, amely magyarul tavaly jelent meg a Magvető Kiadónál Lőrinszky Ildikó fordításában. Ebben a könyvében az író a II. világháború után, egészen Nicolas Sarkozy köztársasági elnökké választásáig, a 2000-es évek elejéig mutatja be a fejlődő francia társadalmat egy nő megrázó történetén keresztül – tette hozzá az Évek és egy másik Ernaux-regény, a Lánytörténet magyar kiadásának szerkesztője.

A Lánytörténetben, amelynek magyar fordítása 2020-ban jelent meg, Annie Ernaux az 1958-as Franciaország világát eleveníti fel, amikor 17 éves volt. Mint Orzóy Ágnes rámutatott, Annie Ernaux munkásosztálybeli családból származik egy normandiai kisvárosból, Yvetot-ból, ahol katolikus környezetben nagyon zárt életet élt, szülei szatócsboltot vezettek. Majd egy nyáron táborba került, ahol kinyílt számára a világ, megtapasztalva a szabadság ízét megismerkedett egy fiúval, akivel együtt töltöttek egy éjszakát és ennek a következményeit, további életére gyakorolt hatását meséli el a történetben.

Annie Ernaux kapta az irodalmi Nobel-díjat

Annie Ernaux francia írónak ítélte oda idén az irodalmi Nobel-díjat a Svéd Akadémia, amely csütörtökön Stockholmban jelentette be döntését.

Az indoklás szerint az elismerést azért a bátorságért és klinikai éleslátásért ítélték neki, amellyel felfedi az egyéni emlékezet gyökereit, elidegenedését és kollektív korlátait.

Annie Ernaux állhatatosan és különböző nézőpontokból vizsgálja a nemek, nyelvek és társadalmi osztályok szempontjából erős egyenlőtlenségek jellemezte életet – hangsúlyozta a szerzőt bemutatva Anders Olsson, a Nobel-bizottság elnöke.

Testről és döntésről – Esemény

A tavalyi Velencei Nemzetközi Filmfesztivál Arany Oroszlán-díjas filmje, az Esemény (L’événement) váratlan aktualitással és intenzitással robban be az abortuszt övező társadalmi diskurzusba. Audrey Diwan rendezése egyetlen nő történetébe rejti millió női sors visszhangját, melodramatikus fennhang nélkül, kíméletlen erővel. A rendszeres médiafogyasztók számára kész tény, hogy az elmúlt hetek közvéleménye a Roe kontra Wade bírósági precedens […]

The post Testről és döntésről – Esemény appeared first on Filmtekercs.hu.