Best WordPress Hosting
 

A magyar irodalom szabálytalan panoptikuma – László Ferenc Honi bestiáriumáról

„Kimeríthetetlen az irodalom, mégpedig annál az egyszerű oknál fogva, hogy egyetlen könyv is kimeríthetetlen” – írta az irodalmat olykor szinte fetisizáló és mindig komolyan vevő Jorge Luis Borges, László Ferenc könyvét olvasva azonban kedvem támadna ekképpen kicsavarni az aforizmát:

kimerítő az irodalom, hiszen kimerítően sok könyv alkotja.

A Honi bestiárium 33 portrét és pályaképet ígér a 20. századi magyar irodalomból, olyan szerzőket, akiket elfelejtettünk, olyanokat, akiket félreismerünk és olyanokat, akiket jobb, ha továbbra is homály fed. Az életutak azonban mindig izgalmasak, elhasznált szóval: tanulságosak. Különösen, ha olyan történelmi és társadalmi viszontagságok alakították őket, amik ma sem ismeretlenek.

Megjelent László Ferenc Honi bestiáriuma

Az írók kifejezetten érdekes figurák, egyik-másikuk pedig egyenesen panoptikumba illő alak. Márai szavaival: „a magyar bestiárium különösségei” ők. A kötet 33 magyar író portréját és pályaképét kínálja a huszadik századból. Jelentős és elfeledett, jellemes és állhatatlan, reakciós és világforradalmár, népies és urbánus, imponáló életművet megalkotó és ma már jószerint olvashatatlan literátorok egyaránt akadnak közöttük. Jellemzően olyan szerzők, akiket nem sorolunk a legnagyobbak közé – sőt a túlnyomó többségüket manapság még csak emlegetni sem szokás.

Jóllehet irodalmi kultúránk gazdagságát és változatosságát, egyszersmind a század történelmi és (kultúr)politikai fordulatait segít érzékletessé tenni, ha megismerjük a mezőnyt az óriások körül. Róluk szól ez a könyv, és persze arról, hogy olvasni jó: nemcsak a felfedezésre érdemes (majdnem) remekműveket, de a meghatóan poros regényeket is.

László Ferenc kritikus, történész, szenvedelmes ismeretterjesztő. A Muzsika folyóirat és az Opera Magazin egykori, illetve a Revizor kritikai portál aktív szerkesztője, a Bartók Rádió műsorvezetője. Olthatatlan érdeklődésének tárgyai a holt írók és az operák.