Nánási Henrik sűrű karrierjének talán legismertebb etapja a berlini Komische Oper fő-zeneigazgatói pozíciójában eltöltött öt év volt. 2017 óta szabadúszó karmester, akinek a naptárja jó előre tele van. Vajon hogyan válogat a felkérések között? „Ez többtényezős folyamat, de olykor akár egyetlen szempont is dönthet. Vonzó lehet egy darab, egy zenekar, vagy egy énekes, akivel szoros munkakapcsolatom alakult ki. Ha közeli a viszony, természetes, hogy a válasz igen. Sok más összetevő is dönt, a magánélettől egészen addig, hogy mennyi szünetnek kell eltelnie két felkészülés, illetve fellépés között.”
Huszonöt éve tartó pályája során sosem zárta magát egyetlen műfajba vagy stílusba: „Fontos az egyensúly: egy karmesternek otthonosan kell mozognia a szimfonikus repertoárban éppúgy, mint az operák között. Ez nem jelent megalkuvást a minőséget illetően. Thomas Mann mondja, hogy egy művész akkor tudja eldönteni, hogy mit dob el magától, ha tisztában van a teljes kínálattal. Ez minden fiatal művész számára kulcsmondat kellene hogy legyen.”
Több interjúban beszélt arról, hogy az első és fő szerelem az opera. És hol a helye a szimfonikus koncerteknek az életében? „A felkészülésben semmi különbség nincs: a karmester nem mehet úgy próbára, hogy nem tudja, mit akar. Az energiák viszont teljesen mások, és máshogy is kell beosztani őket. Egy operaelőadás hat-nyolchetes próbaidőszakát nem lehet egyforma intenzitással végigcsinálni, ott lassan, rétegről rétegre épül fel valami. A koncert egészen más: néhány nap alatt kell ugyanoda feljutni, de rögtön a lényegre térve, mivel kevés idő van kísérletezni. Tegyük fel, hogy az ember százötven százalékot tesz minden munkába. A végeredményt illetően egy operánál jó esetben megvalósul ebből nyolcvan százalék, mivel olyan sok komponensből áll az előadás. Megfelelő csillagállás esetén egy szimfonikus koncerten viszont ez felugorhat akár kétszáz százalékra is.”