Az a benyomásom, hogy az élete és a pályája nyitott könyv. A honlapján és a Wikipédián hosszan-hosszan lehet róluk olvasni, és könnyű elveszni a részletekben. Felkészült-e, hogy válogasson, és elmondja, melyek voltak azok az események, amik segítették vagy akadályozták?
Nagyon is felkészültem, és örülök, hogy alkalmam nyílik egy picit szelektálni az életem szakmai momentumaiban. Mostanában egy csomó marginális mozzanat is felszínre került, amik inkább a nosztalgia, mint az értékelvű vizsgálat tárgykörébe tartoznak.
Azzal kezdem, hogy kénytelen vagyok a szerencse kegyeltjének mondani magam. A pályám bizonyos pontjain olyan csodálatos együttállások jöttek létre, amelyekért nagyon hálás vagyok a Fennvalónak és természetesen a családomnak, a környezetemnek, a baráti körömnek, a tanítványaimnak is. Ilyen szerencsés együttállás volt jellemző a gyermek- és a fiatalkoromra. Én nem egyetlen idolnak vagyok hálás, hanem számtalan csodálatos mesternek. Ezt adta Kolozsvár és Bukarest. Szörnyűséges bezártságban, diktatúrában éltünk, amelyben a hatalmas tudású embereknek nem volt más választásuk, mint az új generációba fektetni minden energiát. Nem utazhattak, nem foglalkozhattak kedvükre azokkal a témákkal, amelyek érdekelték őket.