Mondhatjuk, hogy a népi kultúra szépségei és értékeinek mentése köszön vissza az új műsorodban?
Pontosan, némiképp kitágítva mindezt, mert nem feltétlenül a már nem létező vagy újrahasznosított paraszti kultúra szépségeit mutatjuk meg, hanem egyáltalán a vidéki létét és létezését. Úgy vélem, városi lét okozta tüneteinket egyre nehezebben viseljük, ezért a nagyváros, a metropolisz természetellenes közegében alternatíva kell. Mintát szeretnénk mutatni, de nem feltétlenül azzal a szándékkal, hogy mindenki hagyja ott a városokat, mert ez naiv gondolat lenne, és a vidéknek se tenne jót. Inkább egy olyan tanulási folyamat részvételére invitáljuk a nézőt, amelyben példákat láthatnak arra, hogy a bemutatott mikroközösségekben élők hogyan tartják tiszteletben egymást és miként fektetnek nagyobb hangsúlyt az egymásrautaltság és az átláthatóság okán született értékekre. Sok mindent importálhatunk ezekből a nagyvárosi létezésbe, hiszen a bérház lakói is közösséget alkotnak és egy erkély is lehet az általunk ültetett növények otthona. Lehetünk figyelmesebbek az embertársainkkal és vigyázhatunk a környezetünkre; járhatunk bringával, átgondolhatjuk az értékeinket, hiszen azok a rendszerek, amelyeket létrehoztunk, romokban hevernek, roskadoznak és mindjárt a fejünkre esnek.
Hol és hogyan zajlott a műsor forgatása? Mi alapján választottátok ki a helyszíneket, a szereplőket?