A városszerte egymást érő pubok, éttermek, bisztrók, bárok, brunchozók sokasága mellett ki akarna a XlV.-kerületig vándorolni egy kis tésztáért? Magát vérbeli olasznak vagy valódi nápolyinak tituláló, dolce vita életérzést hirdető trattoriák sokasága csábítja a pasztára vágyó vendégeket egész Budapesten, mégis megéri kiautózni Rákoskeresztúrra, mert az Asta Pasta MÁS. Olaszos-ázsiai-magyaros.
A tésztabár forgalmas főút mentén talált helyet magának, figyelni kell, nehogy elsuhanjunk diszkréten dizájnos portálja mellett. A belső tere nem nagy, a médiában megjelent leírások, fotók alapján nagyobbra számítottam. Belépve sok élénk szín, ízléses dekoráció fogad a falakon és asztalokon egyaránt, zöldek, virágos motívumok, arany színek dominálnak, nem egy tipikus olasz bisztrócska, igaz, nem is annak hirdeti magát. Anno ételbárnak nevezték az ilyen típusú helyet, ami izgalmas kiugrást jelentett a retro önkiszolgálók és unalmas szocialista éttermek sorából. Itt kínáltak először sonkás-sajtos melegszendvicset és tejes turmixokat, itt randizni óriási menőségnek számított. Persze az Azta Pasta mind hangulatában, mind gasztronómiai minőségében fényévnyire van a régi ételbároktól. A pici belső térben a falak mentén húzódó pultok mellett, magas bárszékeken ülnek a vendégek. Egyetlen asztal van bent, szintén magasított bár stílusban és mivel mi jó előre foglaltunk, megkapjuk ezt az előkelő helyet.