“A fiú — neme nem volt kétséges, bár korának divatja ezt némiképp elrejtette”
Virginia Woolf: Orlando (Ford. Gyergyai Albert és Szávai Nándor), Budapest: Révai Kiadó, 1945. 21.o
A fenti sor Virginia Woolf 1928-ban megjelent kultikus regénye, az Orlando: A Biography nyitómondata. Talán nem nagy titok, hogy ez később kiemelt jelentőséggel bír a történetben. A feminista alapműként kanonizált könyv az arisztokrata, költői ambíciókkal fűtött Orlando évszázadokon átívelő útját kíséri végig, aminek a kellős közepén a főszereplő nemes egyszerűséggel nemet vált. Woolf főszereplője révén négy évszázad művelődéstörténetét sűríti egyetlen összetett, megkérdőjelezhetetlenül autentikus, kifinomult iróniával átszőtt költeménnyé. És, ahogy az Orlando történetének motívumai, úgy a költészet műfajának relevanciája sem kérdéses. A poézis elavulhatatlan módon kardinális része kell, hogy legyen az életünknek, különösen jelenkorunk ideológiai töltetű parázsvitái közepette. Ezt fedezte fel Paul B. Preciado is, aki filmjével, az Orlando, my political biography-val idén debütált a Berlinálén és elnyerte az Encounters zsűridíját is.