Best WordPress Hosting
 

Tiltakozik az MTA a művészettörténet középiskolai kivezetése ellen

A 2020-as új Nemzeti Alaptantervvel (NAT) összhangban az állami fenntartású középiskolákban 2024-től választható tárgyként sem lesz elérhető a művészettörténet mint önálló tárgy, és megszűnik az abból való érettségi lehetősége is.

Az alábbiakban teljes terjedelmében közöljük a nyilatkozat szövegét:

„A 2020-as új Nemzeti Alaptantervnek (NAT) megfelelően az állami fenntartású középiskolákban 2024-től már választható tárgyként sem lesz elérhető a művészettörténet mint önálló tárgy, az abból való érettségi lehetősége pedig teljességgel (gimnáziumokban és szakgimnáziumokban egyaránt) megszűnik Magyarországon. A művészettörténeti ismeretek minimálisra redukált anyagát az új NAT a vizuális kultúra 9–10. évfolyamon oktatott tárgyába olvasztja be (heti 1×45 percben), ami lehetetlenné teszi a tudományág átfogó ismereteinek átadását. A megszüntetett művészettörténet érettségi vizsga mellett a vizuális kultúra középszintű érettségi vizsgájából is kimaradt a művészettörténeti és műelemző ismeretek mérésének lehetősége.

Zavargó vizek egy barokk palotában

Ha valaki egy Egry József-jellegű, a tükröződő tó vizétől ihletett festővásznakat felvonultató tárlat élményét várná ettől a mostani, szintén a Balatontól ihletett kiállítástól, az csalódna. Furcsa tárgyak fogják fogadni furcsa anyagokból, képben-hangban-írásban dokumentált események, séta közben rögzített és fejhallgatón követhető interjúk, zúgó atmoszférával és falra projektált színekkel előidézett hangulatok, kül-és beltéri installációk, a térséggel kapcsolatos olvasmánylista-ajánlat és sok-sok, gyakran meglepő információ. 

A tárlat születéstörténete első hallásra egy kicsit bonyolult, de ez már csak így van, ha sok szereplő részvételével, egy közel két éven át tartó programsorozat részeként jön létre. A kiállítás ugyanis a Veszprém-Balaton 2023 Európa Kulturális Fővárosa (EKF) keretében megvalósuló BALATORIUM kulturális és ökológiai eseménysorozathoz kapcsolódik. 2022 és 2023 augusztusában két balatoni intézménnyel (Balatoni Limnológiai Kutatóintézet ill. Balaton-felvidéki Nemzeti Park) együttműködésben tervezett művészeti rezidencia-programot hirdettek meg. A pályázók köréből kiválasztott művészek a Balatonhoz és annak északi térségéhez kötődő legfontosabb ökológiai kihívásokkal és kulturális jelenségekkel foglalkoztak; azaz inspirálódtak, kutattak, végül alkottak is. Ezekből a művekből és további, a kurátor, Soós Borbála meghívására érkező alkotók munkáiból állt össze a Zavargó vizek anyaga. 

Zavargó vizek. Budai Balázs és Virág Balázs installációja a Dubniczay-palota udvarán, fotó: Bíró Dávid. Soós Borbála, Művészetek Háza, Veszprém jóvoltából

Érzékeny kérdések, érzékeny feldolgozásban – a Ludwig Múzeum új kiállításán jártunk

A Ludwig Múzeum legújabb nemzetközi csoportos kiállítására invitáló plakáton egy fotó látható: közeli kivágásban építőkocka-szerű elemeket érintő (tapogató?) gyerekkezek. A képválasztás nyilván nem véletlen, még ha első pillantásra nem is egyértelmű, hogy a gondoskodás és támogatás hívószavak köré rendeződik az a tárlat, aminek a plakátját nézzük. (Maria Bartuszová fotográfiája egy vak és gyengénlátó gyerekek számára rendezett 1983-as szobrászati szimpóziumon készült.) Igaz, nem is könnyű egyetlen képpel illusztrálni egy ennyire sokrétű témakört körbejáró kiállítást.

A gondoskodás ma sok szempontból rendkívül időszerű fogalom, és ezzel a Vigyázat, törékeny! című kiállítás két kurátora, Dabi-Farkas Rita múzeumpedagógus-művész és Popovics Viktória művészettörténész-kurátor nagyon is tisztában van. “Körülbelül másfél évvel ezelőtt született meg az ötlet, hogy csináljunk egy kiállítást a gondoskodásról. Ennek az előzménye az a kutatásom volt, amit a GYED időszaka alatt végeztem anyaság, feminizmus és művészet témájában. Nagyon hamar nyilvánvalóvá vált, hogy még jobb lenne a gondoskodást a lehető legszélesebb tematikák mentén kibontani” – mondja Popovics Viktória. 

A születéstől a halálig több olyan időszak is van az életben, amikor a szokásosnál nagyobb szükségünk van támogatásra, illetve amikor jobban és többet kell (kellene) odafigyelnünk saját magunkra. Ez a helyzet ráadásul globális méretekre tágítható, több változattal, leágazással és árnyalattal. A kérdésre, hogy a téma számos aspektusa közül melyek jelennek meg műalkotások formájában hangsúlyosan vagy érintőlegesen a kiállítótérben, Popovics Viktória sorolni kezdi: “Az anyasággal kapcsolatos tabutémákat – amik a kulturális, társadalmi, politikai elvárásokkal is kapcsolatosak – több munka is feldolgozza; más művek az oktatás, a női munka, az otthonápolás, az öngondoskodás kérdésköreit érintik (beleértve az olyan mentális egészséget érintő problémákat, mint például az alkoholizmus vagy az olyan elhúzódó trauma-és krízishelyzeteket, mint a gyász); megint mások a gondoskodással kapcsolatos  társadalmi intézmények körüli problémákra reflektálnak (élelmiszerhiány, menstruációs szegénység, társadalmi mobilitással kapcsolatos anomáliák, a romák előtt tornyosuló, többszörösen nehéz akadályok), és még lehetne folytatni…”

Beszámoló a megújult Nagyvárad tér metróállomásról, Budapest leglátogatottabb kiállítóteréről

A hivatalos projektátadó eseményen túl május 26-án, péntek éjjel 23:59-kor került megrendezésre egy szűkebb körű, a megálló építészeti és képzőművészeti értékeit ünneplő esemény is, DJ-vel, beszélgetéssel és pezsgővel. Kevésszer nyílik lehetősége az embernek üzemidőn kívül tartózkodni egy metróállomáson, így a rendhagyó időpont miatt már önmagában különlegesnek ígérkezett az esemény. A Nagyvárad téri metrómegálló a városi utazás és a várakozás egyik tipikus tere, amely — Marc Augé francia antropológus fogalmával élve — alapvetően egy nem-hely, ám ezúttal rövid időre kiállítótérré alakult, lehetőséget adva a zavartalan szemlélődésre.

A metróvonal arculatának történeti hátteréről, illetve az új megállóról mélyrehatóan olvashatunk az Építészfórumon; itt kifejezetten a szóban forgó állomással foglalkozunk. A Nagyvárad tér metróállomás építészeti tervezője Brückner Dóra, a képzőművészeti részért Brückner János felel, a nagy méretű lámpapalástokért Bojti Márton, az ülőbútorokért pedig Nagy-Mihály Márk (VPI Beton); az építészeti koncepció hívószavai a metszet / feltárás / betekintés. A M3-as metróvonal korszerűsítésének fontos eleme a teljes akadálymentesítés: a mozgólépcsők mellett kényelmes méretű lifttel ereszkedhetünk le a mélybe.

Fotó: Brückner János

Diszfória az egész világ – Paul B. Preciado munkásságáról

“A fiú — neme nem volt kétséges, bár korának divatja ezt némiképp elrejtette”

Virginia Woolf: Orlando (Ford. Gyergyai Albert és Szávai Nándor), Budapest: Révai Kiadó, 1945. 21.o

A fenti sor Virginia Woolf 1928-ban megjelent kultikus regénye, az Orlando: A Biography nyitómondata. Talán nem nagy titok, hogy ez később kiemelt jelentőséggel bír a történetben. A feminista alapműként kanonizált könyv az arisztokrata, költői ambíciókkal fűtött Orlando évszázadokon átívelő útját kíséri végig, aminek a kellős közepén a főszereplő nemes egyszerűséggel nemet vált. Woolf főszereplője révén négy évszázad művelődéstörténetét sűríti egyetlen összetett, megkérdőjelezhetetlenül autentikus, kifinomult iróniával átszőtt költeménnyé. És, ahogy az Orlando történetének motívumai, úgy a költészet műfajának relevanciája sem kérdéses. A poézis elavulhatatlan módon kardinális része kell, hogy legyen az életünknek, különösen jelenkorunk ideológiai töltetű parázsvitái közepette. Ezt fedezte fel Paul B. Preciado is, aki filmjével, az Orlando, my political biography-val idén debütált a Berlinálén és elnyerte az Encounters zsűridíját is.