Best WordPress Hosting
 

Guestellivel Sziciliában 2. rész

A hotel exkluzív, közvetlen bejárattal rendelkezik a parkba. A reggelit követően át is sétáltunk a hotel parkján keresztül a Templomok Völgyének Régészeti Parkjába. A Villa Athena nagyjából a Concordia-templomtól 200 méterre található, amely Kr. e. 5. századra nyúlik vissza; a dór építészet és művészet igazi műremeke. Ez a legnagyobb és legjobban megőrzött Görögországon kívüli, ókori görög emlékek egyike. Rendkívül látványos és érdekes. Ha Szicíliában járunk, ezt a látnivalót semmiképp se hagyjuk ki a programunkból. Agrigento-ból Realmontéba vezetett az utunk, ahol a leglátványosabb természet formálta mészkőből és márgából álló, lépcsőszerűen kiemelkedő hófehér látványosság, a Török lépcső. A Scala dei Turchi Szicília legcsodálatosabb partszakasza. Ezen a napon Marsalában szálltunk meg, egy minden tekintetben egyedülálló magánvillában, a Villa Marrone-ban, ahol a tulajdonos személyesen várt bennünket és vezetett körbe a buja kerttel övezett privát birodalmán. A villa egyik különálló szárnyát kaptuk meg éjszakára. A kert egyik részében állatokat is tartott: nyulat, kecskét, kakast, csirkét közvetlenül a veteményes és fűszerkert mellett. Engedélyt kaptunk rá, hogy a reggeli tojásrántottánkhoz a tyúkok alól vegyük ki a friss tojást és magunk szedjük le a hozzávaló zöldségeket. Megérkezésünk után nem sokkal, ismét hatalmas vihar kerekedett. Így arra gondoltunk vacsora előtt ellátogatunk az egyik híres marsalai borászatba. Marsala a bor által vált híressé, mégpedig az angolok tették azzá. A Pellegrino borászatot (nem összekeverendő a szintén olasz San Pellegrino céggel) interneten találtam, és már csak egy vezetett túrájuk volt aznapra, az is olasz nyelven. Gondoltuk egy borkóstolót talán olaszul is megértünk valahogy, úgyhogy gyorsan regisztráltam magunkat az utolsó pincelátogatásra. Épphogy odaértünk a kezdés előtt, így a pincetúra indulásakor vettük csak észre, hogy mindenki pohárral a kezében közlekedik, rajtunk kívül. Egy, a csoporttól kissé lemaradó, bennfentesnek tűnő olasz fiúhoz léptem, és megkérdeztem beszél-e angolul. Rákérdeztem, hol kellett volna felvegyük a poharakat, mire ő felajánlotta, hogy majd hoz nekünk. Vissza is tért pár perc múlva két pohárral a kezében és előzékenyen megkérdezte, hogy szeretnénk-e, hogy fordítsa nekünk angolra a túrát. Megköszöntük a felajánlását és innentől vele jöttünk-mentünk a pincében. A pincészet általános bemutatását követően következett a több generációs Pellegrino család bemutatása és a falon felsorakozó fotóik böngészése. Alkalmi pincetúra-vezetőnk, amikor a jelenkor családi portjéjához érkeztünk sorra bemutatta a család tagjait, majd rábökött egy jól öltözött, középkorú nőre, hogy “íme az édesanyám”. Így derült rá fény, hogy tolmácsunk, több mint egyszerű alkalmazott. Egyenesági leszármazottja a Pellegrino családnak. Elmesélte, hogy nem kerül be minden családtag automatikusan a családi bizniszbe, csak a legrátermettebbek. Fontos számukra, hogy csak azok kapjanak pozíciókat a családi cégben, akiket valóban érdekel ez a szakma és elhivatottan, szívből csinálják. Őszintén, ezt a hozzáállást nagyon szimpatikusnak találtam. Kísérőnk, a pince azon részeit is bemutatta számunkra, ami már nem volt a túra része, és a túrát követően egy privát tastinget is tartott számunkra azokkal a tételekkel, melyeket a nagyközönséggel jellemzően nem kóstoltatnak. A pincelátogatást követően ideje volt felkészülni a vacsorára. Ez volt az első olyan helyszín, ahol nem foglaltunk előre asztalt. Házigazdánk, a villa tulajdonosának ajánlására hagyatkoztunk.