Rajzfilmsorozatai 1960–61-ben az Arthur, az angyallal kezdődtek, a Nepp Józseffel és Jankovics Marcell-lel készített számtalan Gusztáv-epizód (1965–1968) rendezőjeként a maga munkáját a főhős körül lábatlankodó valamilyen kis állattal tette felismerhetővé. Keze nyomát őrzi a Dörmögő Dömötör gyermekújság, illetve mesekönyvek, képregények illusztrációi is. Képregényei többségükben a Pajtás magazinban jelentek meg, legismertebb figurája Kajla kutya. Hihetetlenül jó érzékkel nyúlt irodalmi „alapanyagokhoz”, majd adaptálta őket munkáiban. A magyar rajzfilm történetének emblematikus, időtálló darabjai, filmek és sorozatok fűződnek nevéhez, melyeket kortól függetlenül jó újra és újra elővenni.
Variációk egy sárkányra (1967)
Talán főleg a felnőttek élvezhették ezt a nyolc percet, mely egy klasszikus gyerekmesének tart görbe tükröt. A gonosz sárkányt legyőző, a királykisasszony szívét elnyerő királyfi narratíváját ironikus módon fordítja ki a film, már az elején érezhető ennek éle a felvezetőben: „Hölgyeim és uraim, ki ne emlékeznék rá, hogy hol volt, hol nem volt…”, majd hangzik el a jogos felvetés: csak így lehetett volna? A klasszikus szerepek átrendezésére épülő Variációk egy sárkányra a királyfi, a királykisasszony, a sárkány és a ló négyesére koncentrálva villantja fel a mindenki számára ismerős történet lehetséges egyéb kimeneteleit anélkül, hogy bármelyiket kizárólagossá tenné.