via kultura.hu => eredeti post link
A huszár alakja már az első magyar filmben, 1901-ben A tánczban megjelent. Ebben a világ táncait ismertető, tudományos igényű alkotásban a Kiss Mihály által alakított huszárőrmester Blaha Lujzával mint csaplárosnéval mutatta meg, hogyan járják az igazi csárdást. A legkorábbi fikciós rövidfilmben, az 1912-es Keserű szerelemben is egy fess huszártiszt nyeri el a lány kezét. A némafilmkorszakban visszatérő elem a huszár figurája.
A lovagias katonatisztek gyakran a női szívek bevételéért indulnak rohamra.
Herczeg Ferenc két műve is a huszárok világában játszódik. A dolovai nábob leánya (1916) és A Gyurkovics lányok (1917) a maguk korának meghatározó huszárfilmjei voltak, de A piros bugyelláris (1917) című népszínmű és Kertész Mihály korai rendezése, a Tatárjárás (1917) című operett hőseinek is a szerelmi bonyodalmak frontján kell helytállniuk. Jóllehet a korszakban még létezett a huszárság intézménye, így az olyan I. világháborús filmek, mint Korda Sándor A tiszti kardbojtja (1915) és Lyon Leája (1915) valóban a korabeli huszárságot ábrázolják. Ilyen volt a maga idején kiugró népszerűségnek örvendő film, A hódító huszárok (1916) is. Filmkópiák hiányában a fennmaradt kritikákból tudjuk, hogy ezekben a filmekben látványos lovas üldözéses jelenetek is szerepeltek.