Best WordPress Hosting
 

„Egész életét az újrakezdés lendülete jellemezte” – Szilágyi Márton Petőfi vonzásáról és a Petőfi-kutatás helyzetéről

via kultura.hu => eredeti post link

Tinikoromban nagy hatással volt rám Karinthy Ferenc 1947-ben, jellemző módon a doktori dolgozatával egy évben megjelent regénye, a Kentaur, ami a nyelvészeti kutatásainak az irodalmi lecsapódása, és valószínűleg ott van benne az a tágabb értelmű útkeresés, amely a húszas évei közepén jellemezte. Interjúkban gyakran kitért arra, hogy lehetett volna nyelvész, befuthatott volna tudományos karriert, és a regényből kiolvasható a válasz, hogy miért riadt vissza ettől. Azért, mert rájött, hogy olyan úr szolgálatába szegődne, aki teljes odaadottságot, már-már megszállott ügyszeretetet vár el; kissé patetikusan szólva azt, hogy teljes valóját élő áldozatul ajánlja fel neki. Ez olyasmi, amit a világ nem ért, a döntési helyzet pedig azzal szembesít, hogy mire érdemes az életünket rááldozni.

Messzire vezető kérdés, de az eddigiek talán már érthetővé teszik majd, miért akarom én Önt a „Petőfi-mágnesről” és úgy általában a tudományos pálya vonzásáról kérdezni. Egyrészt arról, hogy egy ifjú bölcsész hogyan kerül döntési helyzetbe, majd találja meg a maga kutatási területét, témáját, és hogy azt mi okozhatja, ha soha nem akad ilyen problémája, mert meg sem legyinti az elhivatottság szele.

Az a benyomásom, hogy mindig a téma választja az emberét, nem fordítva, a sorsszerűségnek tehát komoly szerepe van a döntésben. Ám korrekcióra, szűkítésre-bővítésre a későbbiekben azért adódik lehetőség. Engem például kezdettől fogva a 18–19. század irodalma érdekelt; minden: személyes példák és olvasmányélmények egyaránt errefelé tereltek, segítettek. Már az édesapámtól hallott mesék is gyermekkoromban, aztán az, hogy az ő néprajzkutatói példája révén megértettem, miben áll és milyen az a tudományos gondolkodás. Azt is, hogy nehéz kenyér, és azt is, hogy a külvilág értetlenségével számolni kell. Számomra azonban fokról fokra világossá vált, hogy a tálentumaimmal kötelességem élni. Az egyetemen Kerényi Ferenctől, aki a tanárom volt, azt tanultam, hogy azt az irodalomtörténészt lehet komolyan venni, aki képes legalább száz év folyamatait, összefüggéseit átlátni, átfogni. Engem a rendi társadalom és irodalma kezdett érdekelni, mert történelem szakos is voltam, és