via kultura.hu => eredeti post link
A Birmigham közelében, Redditch városban született Bonham egészen kiskorától a ritmus megszállottja volt, ötéves korában már konzervdobozokból és ládákból fabrikált dobon játszott. Dobórát soha nem vett, a tanórákon sem tündökölt, tanítója ezt írta ellenőrzőjébe: „Vagy kukás lesz belőle, vagy milliomos.” Kezdetben az első verzió tűnt valószínűnek: Bonham 17 évesen munkába állt apja műhelyében, megnősült és bőszen dobolt a helyi bandákban. Feleségével egy lakókocsiban éltek, a bérleti díjat csak úgy tudta kifizetni, hogy abbahagyta a dohányzást.
Aztán mégis főállású zenész lett belőle. Egyik bandájában gyermekkori barátja, Robert Plant volt az énekes, aki beajánlotta a Yardbirds után új együttes alapításán fáradozó Jimmy Page gitárosnak. Page egyszer látta élőben Bonzót, és azonnal nyaggatni kezdte, de a dobos csak nehezen állt kötélnek. A legenda szerint az ötvenedik távirat után „tört meg” és tette át székhelyét Londonba.
John Paul Jones basszusgitárossal minden idők talán legjobb ritmusszekcióját alkották, a Led Zeppelin az ő gőzmozdonyra emlékeztető dobolása nélkül soha nem hozta volna máig utánozhatatlan hangzását. Lábgépét – amelyhez csak egyik lábát használta – géppuskához hasonlították. Bonham stílusa nem volt különösebben kifinomult. Amikor technikájáról faggatták, először visszakérdezett, mert nem értette a kérdést, aztán azt válaszolta: „Jó magasra felemelem a kezem, aztán nagy lendülettel leengedem, a fejtől a dobig, minél erősebben, annál jobb.” Őserő áradt belőle. Kezdő korában megesett, hogy kis klubok visszamondták annak az együttesnek a fellépését, amelyben a túl hangos Bonzo ült a dobok mögött.