via kultura.hu => eredeti post link
Budapesten született, zongorázni kilencévesen kezdett – családjának ugyanis csak ekkor lett annyi pénze, hogy hangszert vegyenek neki. A klasszikus zenétől indult, de miután a Bartók Béla Zeneművészeti Szakiskola tanulójaként megismerkedett a jazzel, érdeklődése a kötetlenebb műfaj, az improvizáció felé fordult.
1957-től Kovács Andor gitáros együttesének volt tagja, tíz évvel később már saját zenekarával szerepelt egy válogatáslemezen. A hatvanas évek közepén egy lemezjátszóval tért haza Nyugatról, amelyen felváltva hallgatta a Beatlest, a Rolling Stonest, elektronikus zenét, Stravinskyt és a legmodernebb jazzt. 1968-ban Duka Norberttel és Lakatos Gézával megalakította az LDL triót, amely a Magyar Rádió versenyén megosztott első díjat kapott.
1970-ben tagja volt Pege Aladár nagybőgős kvartettjének, amely a Montreux-i Jazzfesztiválon második díjat nyert. Fél évig New Yorkban dolgozott egy magyar vendéglőben, szabadidejében jazzklubokba járt, haza egy olcsón beszerzett Fender zongorával tért, a hangszert ő használta először Magyarországon. 1972–1976 között a Rákfogó, 1980-tól a Babos Gyulával létrehozott Saturnus együttessel dolgozott, majd a Hungarian Jazz Quartet tagjaként elévülhetetlen érdemeket szerzett a fúziós jazz hazai térnyerésében.