via kultura.hu => eredeti post link
Szeretsz dolgokat nulláról indítani, felépíteni, gyökeresen megváltoztatni. Most meg úgy fest, hogy beleülsz a készbe.
Ez csak a látszat. Ádámnál és Évánál kell kezdenem. 2011 számomra is minimum elgondolkodtató esztendő volt. Bogányi Tibor egyébként abban az évben szerződött a PFZ-hez, engem pedig akkor hívtak vissza a Miskolci Bartók+ Operafesztiválhoz, hogy állítsam talpra a 2001-ben alapított, éppen hullámvölgyben lévő rendezvénysorozatot. De már korábban is kísértett engem az a jelenség, hogy egyfajta kettősségben élek: ambiciózus muzsikusként kortárs darabokat játszom, amelyek sem nekem, sem a közönségnek nem tetszenek. 2011-ben vettem egy nagy levegőt, és kiálltam a nyilvánosság elé azzal, hogy ez így nincs jól. Az opera drága, de nem múzeumi műfaj. Csak az a hosszú távú megoldás, ha a közönség megértését kereső attitűddel születnek kortárs operák. Ennek érdekében a zeneszerzőkhöz szóló felhívást tettem közzé.
Mire jutottál?