via kultura.hu => eredeti post link
Azt gondolom, Bereményi Géza emlékezete bizonyos dolgok kapcsán szinte kollektív emlékezetté vált – sok fiatal általad ismeri meg a hatvanas-hetvenes éveket, kortársaid pedig a te soraiddal idézik fel azt. Megláttalak az imént, és azt éreztem, szembejön velem a kamaszkorom. Hogy van ez?
Ez az írás hatalma, erre való az írás. Miért van, hogy egy francia visszaemlékező író sokkal fontosabb számomra, mint egy francia történész? Mellesleg a francia történészeket csapnivalónak tartom. A visszaemlékező irodalom nagyon nagy hatalom.
Hogy maradtál meg fiatalnak? Benyomásom szerint téged mindenki tegez, te vagy a Géza, mindenki vigyorog, ha szóba kerülsz.