via kultura.hu => eredeti post link
A hosszú filmjeiről ismert kínai rendező először kapott meghívást a seregszemle hivatalos programjának versenyébe, ahova egy három és félórás alkotással érkezett. A kilenc részből álló mű egy Sanghajtól 150 kilométerre található alvóváros fiatal textilmunkásainak életét mutatja be.
A lepusztult betontömbök emeletein hálótermekben élő, és az alsóbb szinteken munkatermekben dolgozó huszonévesek élete leginkább egy szerelmi komédiára emlékeztet: miközben a varrógépeken rohamtempóban és nagyon precízen dolgoznak, rendszeresek közöttük a szerelmi évődések és a családi konfliktusok. A jelenetek ismétlődése és a párbeszédek eredetisége olyan hatást kelt, mintha egy realista dokumentumfilm egy szerelmi vígjátékkal keveredne.
Mint egy hatalmas festményen, a kamera rögzíti, ahogy a fiatalok a legnagyobb energiával és pontossággal, de közben könnyedén működtetik a varrógépeket, mindig ugyanazt a gyerekméretű ruhadarabot gyártva. Egyikük mindig ugyanazt a nadrágot, másikuk egy dzsekit, a harmadik egy szoknyát. Művezetőt nem látni, senki nem irányítja őket, mindegyik fiatal szorgalmasan, fegyelmezetten végzi a munkáját, és a mobiltelefonja számológépén ellenőrzi, hogy a legyártott ruharabokért mennyi bér jár neki, miután mennyiségre fizetik a munkásokat. Egy kisebb bérkövetelési akció is kibontakozik a filmben. A monoton munkában az igazi könnyedséget az jelenti, hogy a reggel 8-tól este 11-ig tartó munkavégzés közben a fiatalok végig hangoskodnak, folyamatosan dumálnak, vitáznak, viccelődnek egymással, csábítják egymást és tetszeni akarnak egymásnak, párok összejönnek, miközben mások meg összeverekednek.