Best WordPress Hosting
 

A sokarcú szépség, Catherine Deneuve

Catherine Fabienne Dorléac néven született Párizsban, anyja vezetéknevét azért vette fel, hogy ne keverjék össze akkor még híresebb Francoise nővérével. A tizenhárom évesen már filmszerepet alakító lány szépségére a Brigitte Bardot és Jane Fonda férjeként elhíresült playboy-rendező, Roger Vadim figyelt fel, aki néhány kis szerepet osztott rá. A rendezőtől húszévesen fia is született. Az áttörést az 1964-es Cherbourgi esernyők hozta meg számára, amelyben a szereplők csak énekelnek; igaz, be is skatulyázták hűvös, szőke szépségnek Később számtalan műfajban és karakterben kipróbálta magát, bizonyítva, hogy sokkal több egy csinos arcnál.

Egy évvel később kapta meg a főszerepet Roman Polanski első angol nyelvű filmjében, az Iszonyatban, és ugyancsak 1965-ben – először és eddig utoljára – férjhez ment egy brit divatfotóshoz; a házasság hat évig tartott. 1967-ben Luis Bunuel vele játszatta el A nap szépe című, az Arany Oroszlán-díjat elnyert filmjében a tökéletes úriasszonyt, aki titokban egy bordélyban éli ki sötét vágyait. A spanyol rendezővel 1970-ben a Tristanában is együtt dolgozott. Öt filmet forgatott Marcello Mastroiannival (többek között a A szukát és a Ne nyúj a fehér nőhöz!-t), akivel viharos szerelmi kapcsolatba bonyolódott. Lányuk, Chiara 1972-ben született. Bár Deneuve pályája felfelé ívelt, magánéletében drámák sorozata követte egymást: nővére autóbaleset áldozata lett, őt egy tetőről lezúduló jégdarab sebezte meg súlyosan.

Hollywoodban is szerencsét próbált, de a tengerentúli közönség csak a Tony Scott rendezte Az éhség című vámpírfilmjét méltányolta. Legnagyobb amerikai sikerét egy reklámfilmmel aratta, amely a Chanel cég kölnijét népszerűsítette. A francia közönség viszont továbbra is rajongott érte, 1980-ban Az utolsó metró című Truffaut-filmért kapta meg először a francia Oscarnak nevezett César-díjat. A színpadi szereplést soha nem vállaló Deneuve ebben egy színésznőt játszott, aki a németek által megszállt Párizsban zsidó férjétől veszi át a színház igazgatását. 1992-ben az Indokína című filmért Oscar-díjra jelölték, de a kitüntetést csak a film kapta meg.

Johnny Depp, a legjobb rosszfiú

A Kentucky állambeli Owensboróban született Depp gyermekkora állandó költözéssel telt, legalább húsz helyen élt, mielőtt a család letelepedett a floridai Miramarban. Ott nem érezte jól magát, szüleinek válása nagyon megviselte, kipróbálta a drogokat, egy alkalommal úgy összevagdosta karját, hogy annak nyomait máig viseli. Az iskolát 16 évesen abbahagyta és csatlakozott a The Kids nevű együtteshez, amely szakmailag aratott ugyan kisebb sikereket, de pénzt nem sokat kerestek, Depp egy ideig egyik barátja autójában élt. A zene ma is fontos szerepet játszik életében, Alice Cooper és Joe Perry oldalán tagja a Hollywood Vampires együttesnek, amely júliusban Budapesten lép fel.

Húszévesen elvette az együttes basszusgitárosának sminkesként dolgozó húgát, aki bemutatta a pályakezdő Nicolas Cage-nek. Az ő révén kapta meg a Rémálom az Elm utcában című horror egyik mellékszerepét, és a forgatás annyira megtetszett neki, hogy elhatározta, ő is színész lesz. 1986-ban már Oliver Stone A szakasz című filmjében játszott. A népszerűséget és ismertséget a következő évben a 21 Jump Street című krimisorozat kölyökképű nyomozója hozta meg számára. A szerepből három év múlva lett teljesen elege, a váltásra egy szerelem is inspirálta: 1989-ben egy filmbemutatón találkozott kolléganőjével, Winona Ryderrel, akibe azonnal beleszeretett, el is jegyezték egymást, de pár hónap múlva szakítottak.

Depp a szépfiús „imázst” maga mögött hagyva vállalta el 1990-ben Tim Burton bizarr hangulatú meséje, az Ollókezű Edward címszerepét, alakításáért Golden Globe-díjra jelölték. A rendezővel többször dolgozott együtt, közös munkájuk eredménye az Ed Wood 1994-ből, az Álmosvölgy legendája 1999-ből és a Sweeney Todd – A Fleet Street démoni borbélya, amelyért 2008-ban megkapta a Golden Globe-díjat és Oscarra is jelölték. 1995-ben a Jim Jarmusch rendezte Halott ember című western-drámában remekelt, amelynek kísérőzenéjét Neil Young szerezte.

Francia film nyerte az Arany Pálmát Cannes-ban

A 44 éves rendezőnő a harmadik nő az új-zélandi Jane Campion (Zongoralecke, 1993) és a francia Julia Ducournau (Titán, 2021) után, aki átvehette a fődíjat a világ egyik legjelentősebb filmes seregszemléjén. Az Arany Pálmát Jane Fonda amerikai színésznő adta át a francia rendezőnőnek.

A fődíjas film a francia Alpokban játszódik, ahol holtan találnak egy francia írót. Bár német felesége (Sandra Hüller) állítja, hogy a férje öngyilkos lett, a nőt vád alá helyezik férje meggyilkolásának gyanújával. A film kétharmadát kitevő per a művészházaspáron belüli dinamikát és a független nőket érintő társadalmi előítéleteket vizsgálja.

A zsűri a második legjelentősebb díjat, a nagydíjat az auschwitzi haláltábor parancsnokának, Rudolf Hössnek és családjának mindennapjairól szóló The Zone of Interest (Érdekvédelmi terület) című filmnek, a brit Jonathan Glazer rendezésének ítélte. A radikális kétórás dráma, amelyet több külföldi kritika is Nemes Jeles Lászlónak a 2015-ben forgatott, cannes-i nagydíjas és Oscar-díjas Saul fia című filmjével állít párhuzamba, Martin Amis brit író azonos című, 2014-ben megjelent regénye alapján készült. Míg a Saul fia szubjektív szemszögből, a gázkamrákban dolgozó egyik sonderkommandós szemszögéből láttatja a koncentrációs tábort, addig Jonathan Glazer a haláltábort körülzáró fal túloldalán élő nácikat filmezi, mégpedig saját szavai szerint „nem szörnyekként, hanem átlagos emberekként”.

Magyar siker Cannes-ban: Buda Flóra Anna Arany Pálma-díjas

A 4288 benevezett rövidfilmből 11 versenyezhetett az Arany Pálmáért.

A díj átvételekor Buda Flóra Anna köszönetet mondott a film teljes alkotógárdájának és a finanszírozónak azért, hogy támogatták filmje létrejöttét, valamint a fesztiválnak a meghívásért Cannes-ba, ahol „élete legcsodálatosabb hetét töltötte”. A rendezőnő az Arany Pálmát a magyar tanároknak és diákoknak, valamint a Clermont-Ferrand-i Nemzetközi Rövidfilm Fesztiválnak ajánlotta.

A cannes-i bemutatót követően a 27 című produkció júniusban a világ egyik legrangosabb animációs filmfesztiválján, Annecy-ban is megméreti magát, ahol ugyancsak a rövidfilmes versenyprogramban kapott helyet. Ám ezt megelőzően a hazai nézők is láthatják az alkotást a június 1–7. közötti Friss Hús Budapest Nemzetközi Rövidfilmfesztiválon.

Nagy visszatérőkkel zárult a verseny Cannes-ban

A 2006-ban a Felkavar a széllel, tíz évvel később pedig az Én, Daniel Blake című filmmel Arany Pálmát nyert brit rendezőnek péntek este bemutatott The Old Oak (Az öreg tölgy) című drámája 2016-ban egy észak-angliai egykori bányavárosban játszódik, ahol a munkások egy része nem nézi jó szemmel, amikor szíriai menekülteket telepítenek be hozzájuk. 

Ken Loach filmje arra a problémára keresi a választ, hogy az elzárt helyen, szegénységben élők hogyan tudnak befogadni náluk is bizonytalanabb helyzetből érkező idegeneket, illetve azok hogyan tudják elfogadtatni magukat a helyiekkel.    

„Ez a film a reményről szól. A harcot folytatni kell, és győzni fogunk” – mondta a világpremier végén ökölbe szorított kézzel a 86 éves filmrendező, akit öt percen át állva ünnepelt a fesztiválközönség.

Két afrikai rendezőnő versenyez az Arany Pálmáért Cannes-ban

Az Arany Pálmáért idén két afrikai női rendező alkotása versenyez 19 másik filmmel.

A szenegáli szülőktől Franciaországban született és felnövő Ramata-Toulaye Sy költői első filmje (Banel és Adama) egy afrikai fulbe faluban játszódik, és egy különcnek tekintett fiatal nő emancipációs története.  

A tunéziai Kaouther Ben Hania ötödik filmjével, egy hibrid műfajú alkotással érkezett a fesztiválra. Az Olfa lányai című mű igaz történetet dolgoz fel egy egyszerű tunéziai nőről, Olfa Hamrouniról, akinek mind a négy lánya radikalizálódott 2016-ban, és a két idősebb csatlakozott az Iszlám Állam dzsihadista szervezethez. A két kisebb, az iszlamizmust ma már tagadó lány önmagát alakítja a dokumentumfilm és fikció keverékéből létrejött műben, míg nővéreiket színésznők játsszák. Az anya és a lányok időnként a kamera felé fordulva mesélik el radikalizálódásuk történetét, időnként pedig a színészek segítségével eljátsszanak a gyerekkorukból meghatározó jeleneteket, amelyeket 2016-os tunéziai híradórészletek szakítanak meg.

Az auschwitzi haláltábor parancsnokáról szóló film a cannes-i fődíj esélyese

Az amerikai-brit-lengyel koprodukcióban készült filmet a Screen brit kiadású nemzetközi szaklapnak értékelő külföldi filmes újságírók is az élre helyezték, a török Nuri Bilge Ceylan legújabb drámájával (Kuru Otlar Üstüne) és az amerikai Todd Haynes alkotásával (May December) együtt.

Az Érdekvédelmi terület című kétórás dráma, amelyet több külföldi kritika is Nemes Jeles László 2015-ben forgatott, cannes-i nagydíjas és Oscar-díjas Saul fia című filmjével állít párhuzamba, a pénteken elhunyt Martin Amis brit író azonos című, 2014-ben megjelent regénye alapján készült. A film címe annak a 40 négyzetkilométeres területnek a német megnevezése volt, amely az auschwitzi komplexumot körülzáró kerítés és őrtornyok mellett húzódott. Ebben az elzárt övezetben éltek a haláltábort irányító náci tisztek családjaikkal.

Míg a Saul fia szubjektív szemszögből, a gázkamrákban dolgozó egyik sonderkommandós szemszögéből láttatja a koncentrációs tábort, addig Jonathan Glazer a fal túloldalán élő nácikat filmezi, mégpedig saját szavai szerint „nem szörnyekként, hanem átlagos emberekként”.

Cannes – Kínai dokumentumfilm a kritikusi listák élén

A hosszú filmjeiről ismert kínai rendező először kapott meghívást a seregszemle hivatalos programjának versenyébe, ahova egy három és félórás alkotással érkezett. A kilenc részből álló mű egy Sanghajtól 150 kilométerre található alvóváros fiatal textilmunkásainak életét mutatja be.

A lepusztult betontömbök emeletein hálótermekben élő, és az alsóbb szinteken munkatermekben dolgozó huszonévesek élete leginkább egy szerelmi komédiára emlékeztet: miközben a varrógépeken rohamtempóban és nagyon precízen dolgoznak, rendszeresek közöttük a szerelmi évődések és a családi konfliktusok. A jelenetek ismétlődése és a párbeszédek eredetisége olyan hatást kelt, mintha egy realista dokumentumfilm egy szerelmi vígjátékkal keveredne.

Mint egy hatalmas festményen, a kamera rögzíti, ahogy a fiatalok a legnagyobb energiával és pontossággal, de közben könnyedén működtetik a varrógépeket, mindig ugyanazt a gyerekméretű ruhadarabot gyártva. Egyikük mindig ugyanazt a nadrágot, másikuk egy dzsekit, a harmadik egy szoknyát. Művezetőt nem látni, senki nem irányítja őket, mindegyik fiatal szorgalmasan, fegyelmezetten végzi a munkáját, és a mobiltelefonja számológépén ellenőrzi, hogy a legyártott ruharabokért mennyi bér jár neki, miután mennyiségre fizetik a munkásokat. Egy kisebb bérkövetelési akció is kibontakozik a filmben. A monoton munkában az igazi könnyedséget az jelenti, hogy a reggel 8-tól este 11-ig tartó munkavégzés közben a fiatalok végig hangoskodnak, folyamatosan dumálnak, vitáznak, viccelődnek egymással, csábítják egymást és tetszeni akarnak egymásnak, párok összejönnek, miközben mások meg összeverekednek.

Magyar alkotó rövidfilmje is versenyezhet Cannes-ban

A 4288 benevezett rövidfilmből 11 versenyezhet az Arany Pálmáért, amelyet a május 27-i díjkiosztó ünnepségen Enyedi Ildikó zsűrielnök ad majd át a fődíjas rövidfilm rendezőjének.

Buda Flóra Anna 2018-ban diplomázott a Moholy-Nagy Művészeti Egyetem animációs rendező tanszékén (MOME Anim). Diplomafilmje, az Entrópia a 2019-es Berlinalén debütált, ahol elnyerte a Teddy-díjat. A film ezt követően további több mint száz fesztivál programjában szerepelt.

A cannes-i válogatásba meghívott 11 perces alkotás főszereplője a 27 éves Alíz, aki még a szüleinél él. Születésnapján egy átmulatott éjszaka során tudatosul benne, hogy ideje búcsút mondani az illúzióknak, és megélni az őt körülvevő valóságot.

Enyedi Ildikó lesz a cannes-i La Cinef zsűrielnöke

A szervezők közleményben emlékeztettek:  „a kortárs magyar filmművészet nagyformátumú alkotójának” pályafutásában meghatározó szerepe van a cannes-i fesztiválnak, ahol az Un certain regard (Egy bizonyos tekintet) elnevezésű programban bemutatott első filmje, Az én XX. századom 1989-ben elnyerte a legjobb elsőfilmnek járó Arany Kamerát, A feleségem története című alkotása pedig 2021-ben a hivatalos program versenyprogramjába kapott meghívást. „Világszerte elismert alkotásaival Enyedi Ildikó egy szépségében és finomságában lenyűgöző életművet alkot” – hangsúlyozták a szervezők.

Enyedi Ildikó felidézte: számára első nagyjátékfilmjének cannes-i meghívása hihetetlen érzés volt 1989-ben. „Az, hogy beválogattak, azt jelentette, hogy megértettek, hogy valóban megláttak, mintha a zseniális művészek és filmes szakemberek színekben gazdag és extravagáns közössége szélesre tárta volna a karjait előttem, egy abszolút kezdő előtt, bízva bennem, amikor még csak ígéret voltam. Még mindig emlékszem az akkor Cannes-ban töltött minden egyes pillanatra” – mondta a rendezőnő, akinek meggyőződése, hogy a rövidfilmek versenybe érkező fiatal filmesek ugyanezt a pozitív sokkot fogják átélni az idei fesztiválon. „Támogatom őket, remélem, hogy ez az elismerés önbizalmat ad nekik a folytatáshoz, ahhoz, hogy merjenek, miközben alázatosak maradnak, és ahhoz, hogy ne veszítsék szem elől a lényeget, ne kápráztassa el őket a hírnév” – tette hozzá.

Az Enyedi Ildikó által elnökölt zsűriben foglal helyet Ana Lily Amirpour iráni–amerikai forgatókönyvíró, rendezőnő, Charlotte Le Bon kanadai színésznő, rendezőnő, Karidja Touré francia színésznő és Shlomi Elkabetz izraeli rendező, forgatókönyvíró, színész, producer.

Ruben Östlund lesz a 2023-as cannes-i filmfesztivál zsűrijének elnöke

Östlund éppen ötven évvel néhai honfitársa, Ingrid Bergman színésznő után tölti majd be a zsűrielnök szerepét Cannes-ban – emlékeztetett a deadline.com hollywoodi hírportál kedden.

„Őszintén úgy vélem, hogy a filmkultúra most éli történetének legfontosabb időszakát. A mozi egyedülálló abból a szempontból, hogy ott együtt nézzük a filmeket, többet követel annál, mint amit megmutat, és ez növeli az élmény intenzitását. Másfajta gondolkodásra késztet bennünket, mint amikor a saját képernyőnket görgetve gyűjtjük a dopamint” – fogalmazott a megtisztelő felkérést megköszönve a rendező.

Östlund hat játékfilmje közül ötnek Cannes-ban volt a világpremierje. 2017-ben A négyzet című, művészvilágba helyezett társadalmi szatírájáért, majd 2022-ben A szomorúság háromszöge című, a szupergazdag elitet kritizáló szatírájáért el is nyerte a fesztivál Arany Pálma-díját. Utóbbi filmje az idei Oscar-díjra is esélyes a legjobb eredeti forgatókönyv és rendezés kategóriában. Östlund, aki Göteborgban tanult filmművészetet, 2004-ben rendezte első nagyjátékfilmjét, a Gitarrmongot című drámát. 2010-ben a legjobb rövidfilmnek járó berlini Arany Medvét is elnyerte a Händelse vid bank című, bankrablásról szóló filmjéért.

Valami bűzlik Egyiptomban

A nyolcvanas évek Magyarországán játszódó A besúgó című HBO-sorozat után itt a skandináv Boy from Heaven (Fiú a Mennyből), melyben…

A Valami bűzlik Egyiptomban bejegyzés először KULTer.hu-én jelent meg.