via kultura.hu => eredeti post link
Finom modora, halk szava lefegyverző volt. Szürke öltönyt viselt hozzá való nyakkendővel, gondosan fésült ősz haja ezüstös fényt adott egész lényének. Úgy tetszett, nincsenek indulatai, de csak azért, mert azokat a novelláiban, drámáiba sűrítette. Pedáns volt, fegyelmezett, zárkózottsága folytán alig ismertük magánéletét.
A Gellért-hegyen lakott feleségével, egy Mányoki úti társasházban, baráti köre nem volt közismert. De nem élt elefántcsonttoronyban, jóval fiatalabb írótársnak sem restellte dedikációja végére azt írni: híved… Egy tiszteletre méltó úr volt.
Amikor éppen befejeztem A hatodik napon című drámámat, és lementem a belvárosba, hogy kiszellőztessem a fejem, éppen szemben jött velem a Kossuth Lajos utcán. Hogy vagy, mit csinálsz… Mondtam, hogy most tettem pontot az új darabomra. És nem jársz két méterrel a járda felett?… kérdezte nevetve.