Finom modora, halk szava lefegyverző volt. Szürke öltönyt viselt hozzá való nyakkendővel, gondosan fésült ősz haja ezüstös fényt adott egész lényének. Úgy tetszett, nincsenek indulatai, de csak azért, mert azokat a novelláiban, drámáiba sűrítette. Pedáns volt, fegyelmezett, zárkózottsága folytán alig ismertük magánéletét.
A Gellért-hegyen lakott feleségével, egy Mányoki úti társasházban, baráti köre nem volt közismert. De nem élt elefántcsonttoronyban, jóval fiatalabb írótársnak sem restellte dedikációja végére azt írni: híved… Egy tiszteletre méltó úr volt.
Amikor éppen befejeztem A hatodik napon című drámámat, és lementem a belvárosba, hogy kiszellőztessem a fejem, éppen szemben jött velem a Kossuth Lajos utcán. Hogy vagy, mit csinálsz… Mondtam, hogy most tettem pontot az új darabomra. És nem jársz két méterrel a járda felett?… kérdezte nevetve.