via kultura.hu => eredeti post link
A Magyar Könyvkiadók és Könyvterjesztők Egyesülése történetére nem lehet anélkül visszatekinteni, hogy újra meg újra el ne csodálkozzunk vagy meg ne hatódjunk, de leginkább a kettőt egyszerre. A könyvhét miatt mostanában sokat fogjuk őket emlegetni, és joggal, hiszen a hatalmas könyvpiac koordináló szervezetéről beszélünk, amely évről évre visszaadja a hitünket a könyvek iránti érdeklődés intenzív és múlhatatlan voltában.
Éppen a napokban gondolkodtam el, hogy életem legszebb és legtartalmasabb pillanataiként tartom számon azokat, amelyeket könyvekkel töltöttem, és erősen megmaradtak bennem azok az évek, amikor egy-egy könyv megszerzése érdekében akár antikváriumok sorát jártam be megszállottan. Úgy véltem ugyanis, hogy abban és csakis abban a könyvben található a válasz az aktuálisan legfontosabb kérdéseimre. Végső soron pedig minden további kérdésemre is, hiszen az egyik könyv mindig egy újabbhoz küld.
Így, könyvről könyvre járjuk az életünket.