via kultura.hu => eredeti post link
A KaposFest lenyűgöző voltának egyik fontos összetevője, hogy érzékelhetővé teszi: a zene valami nagyon emberi mű, és ezáltal közelebb hozza a művészeket a hallgatóságukhoz. Megérteti, hogy nem zenetermelő automaták, és a tevékenységük nem arisztokratikus, felfoghatatlan varázslás.
Az én generációmban, amely a Dohnányi-, Fischer Annie-hagyományban nevelkedett, mindenki számára nyilvánvaló volt, hogy a sok gyakorlásra nem feltétlenül a támadhatatlanság érdekében van szükség, hanem hogy olyan technikai szintre kerüljünk, amelyen már az igazán fontos dolgokra: magára a zenére és a pillanat egyediségének megteremtésére tudjunk koncentrálni. A koncerteken nem „konzervgyártás” a célunk. Kurtág az oktatásunk során hangsúlyozta, hogy az a jó, ha mindig megmarad bennünk valamennyi amatörizmus, amin ő odaadást, szenvedélyt értett a hűvös precizitás helyett. Annak idején egy évig foglalkoztunk egy-egy darabbal, és ez óriási tőkefelhalmozást jelentett a muzsikuspályánk számára. Nekünk, magyaroknak óriási szerencsénk volt azzal, hogy Weiner Leó jóvoltából a kamarazene bölcsője lehettünk, mert ez minden muzsikus, a virtuózok számára is világossá tette, hogy nem a brillírozás a dolgunk, hanem a zenei folyamatok és kollektív jellegük megértése.
Baráti Kristóffal való együttműködése ma már legendásnak mondható, ami szintén az emberi tényező fontosságára utal. Arra, hogy egyáltalán nem mindegy, ki a partner, és muzsikusokként hogyan kapcsolódnak össze, mennyire tudnak egymásra hangolódni. Mi az, amiben önök ketten együtt különösen is erősek?