via artportal.hu => eredeti post link
ArtPortal: A generációd művészete kapcsán előszeretettel szokás hivatkozni az alkotásokban olykor felületkitöltő funkcióval is bíró, a gyermekkor vizualitását visszatükröző elemek hangsúlyos szerepére. Neked mi volt az, amit gyerekkorodból ilyen szempontból alapvetőnek, meghatározónak tartasz?
Góth Martin: Talán apukám Nokia 3310-es telefonja. De nyílván meghatározó élmény volt a kereskedelmi TV csatornák kínálata is. Viszont ha a művészetre gondolok, akkor a legelső emlékem egy Csontváry-kép volt egy képzőművészeti albumban, egy fekete-fehér repró a Magányos cédrusról. Akkor még nagyon furcsának találtam, hogy miért csinál valaki ilyet, de ezt még nem kötöttem egyelőre össze a rajzolással, vagy azzal, hogy én magam létrehozzak valamit. Inkább csak egy fura érzésem támadt tőle. Tudtam, hogy ez más, mint amit mondjuk a Cartoon Network-ön nézek. Vagy más, mint a televízióban látott egyéb mesék és illusztrációik (pl.: Pokémon tazok), illetve azok a másolatok, amiket ezekről ösztönösen négyzetrácsos füzetekbe rajzoltam.
Fotó: Bíró Dávid