Best WordPress Hosting
 

Mesebeli utazás a tánc szárnyán – interjú a Tiszavirág Néptáncegyesület elnökével

A Tiszavirág Néptáncegyesület 2016 óta szerves, mondhatni megkerülhetetlen része a szegedi és Szeged környéki hagyományőrző életnek. Ezúttal nem kisebb fába vágták a fejszéjüket, mint hogy nagyszabású gálaestjükkel megnyissák az Újszegedi Szabadtéri Színpad idei műsorfolyamát. Az előadás kapcsán az egyesület elnökével, Tóth Gáborral beszélgettünk. 

[Dátum: 2024.04.21. 17:40]

“Bennem a zene sosem csendesedik el!” – Csordás Tibivel beszélgetett Biró Zsolt

A Fáklya Rádió Cool-Túra című műsorának vendége április 4-án Csordás Tibor volt, akit legtöbben a Fiesta együttesből ismerhetnek. Biró Zsolt műsorvezető ismét egy kiváló beszélgetéssel jelentkezett, amelyből sok-sok mindent megtudhatunk Tibiről, s higgyétek el, érdemes meghallgatni ezt a mélyinterjút!

[Dátum: 2024.04.15. 09:59]

A sevillai borbély – avagy némafilmbe oltott opera

Június 29-én világszerte egyedülálló rendezésben érkezik a Margitszigetre a vígopera irodalom egyik legkedveltebb és legtöbbet játszott darabja, Gioachino Rossini A sevillai borbélya. A művet ezúttal Káel Csaba álmodta újra, méghozzá elsőre igencsak meghökkentőnek tűnő módon: némafilmes környezetbe. Az eredmény önmagáért beszél, a nézők egy jólesően megnevettető, tökéletes nyáresti előadásnak lehetnek majd szem- és fültanúi. A rendezővel és a Rosinát alakító Balga Gabriellával beszélgettünk.

[Dátum: 2024.04.15. 03:13]

A tánc ereje egy sokoldalúságában klasszikus musicalben – Tihanyi Ákos koreográfus a Rebeccáról

A Pécsi Művészeti Szakközépiskolából Nyugat-Európa és Japán legnevesebb színházain át vezetett a hazai színpadi táncművészetben betöltött mai szerepéig a Seregi László-díjas Tihanyi Ákos útja. A Szegedi Szabadtéri Játékok Rebecca-bemutatójának koreográfusa a Madách Színház vezető koreográfusaként, átütő sikerű musicalprodukciók alkotójaként maga is egyre több fiatal, feltörekvő táncosnak adja át a szakma rejtelmeit. A Rebecca leendő táncosai számára kiírt meghallgatásra készülve a világszínvonalú művészek alakját is felidézte, akik a leginkább befolyásolták karrierjét.

[Dátum: 2024.04.09. 02:46]

Vida Péter: “Nem kellett kutatómunka”

A Thália Színház igazi műfaji kísérlettel indította a 2023/24-es évadban színre vitt előadások sorát – októberben bemutatásra került a Nőt vagy életet!, a híres amerikai humorista, Groucho Marx életéről (is) szóló virtuóz vígjáték, amely a hagyományos színházat stand up elemekkel színesíti. A legendás komikus megformálásáról, az improvizatív jelenetekre való felkészülésről, valamint a közönséggel estéről estére kialakított kapcsolatáról kérdeztük a darab főszereplőjét, Vida Pétert.

[Dátum: 2024.03.21. 09:37]

A lány, aki népi hangszerekkel rappel

Nagy Ildikó, avagy Tamburilda igazi különlegesség a modern világzenei palettán. Nem csak azért, mert majdnem, hogy felnőtt fejjel döntött úgy, hogy zenész lesz, hanem egyedi stílusa is unikummá teszi. A Palya Bea, Magashegyi Underground és Szabó Balázs zenéjén művelődött felvidéki lány ugyanis három kedvenc műfaját, a népzenét, az altert és a rapet vegyíti, általában lelki vívódások ihlette dalaiban. Múltról, jelenről, jövőről kérdeztük őt.

[Dátum: 2024.01.18. 06:58]

„Az egész múzeumi élményt immerzívnek képzeljük el” – beszélgetés a budapesti Light Art Museumról

Az új intézmény – a Light Art Museum (LAM) – gyorsan közkedveltté vált a budapestiek, és az idelátogató bel- és külföldi turisták körében: már első kiállításuk is több, mint 200 ezer látogatót vonzott, a jelenleg zajló második tárlatra pedig időarányosan eddig még többen voltak kíváncsiak – ilyen számokkal csak a nagy fővárosi múzeumok blockbuster tárlatai büszkélkedhetnek. Vida Szabolccsal, a múzeum művészeti vezetőjével és Bencsik Barnabással, a mostani kiállítás egyik kurátorával a LAM létrejöttének hátteréről, az intézmény különleges profiljához kapcsolódó kihívásokról és a jövőbeli tervekről is beszélgettünk.

–  Artportal (AP): Talán sokaknak tudunk még újat mondani, ha felelevenítjük a Light Art Museum létrejöttének történetét. Hogyan, mikor alakult ki az elképzelés, hogy érdemes lenne a hazai múzeumi palettát egy ilyen különleges intézménnyel gyarapítani?

– Vida Szabolcs (V.Sz.): Néhány éve, 2020 körül merült fel tulajdonosainkban a gondolat, hogy létre kéne hozni egy alapvetően immerzív térként funkcionáló, fényfestéseknek helyet adó teret és innen indulva jutottunk el végül a fényművészeti múzeumig, ami már ennek az izgalmas műfajnak nemcsak a kreatívipari megjelenéseivel, hanem a kortárs képzőművészeti aspektusaival is foglalkozik, azok befogadó tereként funkcionál. Az ötlet persze nem a semmiből született; az egyik ötletgazda, L. Laki László cégének fő profilja már a 90-es években a partiszervezés volt, aminek természetesen fontos eleme volt a partik látványvilágának megteremtése, azaz harminc éves kötődése van ehhez a világhoz. László tagja volt annak a kisebb közösségnek, amelyik szinte folyamatosan VJ-zett. Nagyon szívébe zárta ezt a világot és rengeteg energiát fektetett bele. De hasonló mondható el egy másik társtulajdonos alapítóról, Klinkó Györgyről is. Ő is részt vett a VJ kultúra terjesztésében, Lászlóval közösen szervezte a különböző támogató, tudásmegosztó eseményeket, VJ tornákat. Közös bennük egyébként az is, hogy mindketten műgyűjtők.

Elhelyezni az erdélyi művészetet az európai palettán – beszélgetés Böhm József műgyűjtővel   

Böhm Józseffel (63), a sváb és magyar felmenőkkel rendelkező, erdélyi születésű, 1981 óta Németországban élő nemzetközi hírű neurológussal nem volt nehéz időpontot találni egy beszélgetéshez, mivel gyűjteményeit – az erdélyit és a később építeni kezdett konstruktív-konkrét súlypontú kortársat – gyakran mutatja be hazai kiállításokon is; jelenleg épp az erdélyi anyagból látható egy bő válogatás a debreceni Déri Múzeumban. A korábban a freibergi kórház intézetvezető főorvosaként dolgozott, jelenleg berlini magánpraxist vezető gyűjtővel főleg arról beszélgettünk, hogyan vált számára a műgyűjtés „egyszerű“ szenvedélyből misszióvá, hogyan fér meg és épül egymás mellett a két, eltérő profilú kollekció, miben látja a gyűjtők feladatát és miért tartja fontosnak, hogy a birtokában lévő művek rendszeresen hozzáférhetők legyenek a nagyközönség számára. És természetesen felmerült a gyűjtemény további sorsa is…

– Artportal (AP): Pályád során több területen is ismertté váltál; előbb sportolóként – asztaliteniszezőként román, később pedig német színekben is a válogatottságig vitted, több bajnoki címet is szereztél –, majd – a családi hagyományt folytatva – a szakmádban, (nemzetközi hírű) neurológusként, illetve – ugyancsak családi indíttatással – műgyűjtőként. Három meglehetősen különböző terület ez; van-e közöttük mégis valamilyen kapcsolat?

– Böhm József (BJ): Abban az értelemben feltétlenül, hogy ennek az útnak az egyes állomásai nélkül a rákövetkezők nem valósulhattak volna meg. Az első szenvedély az asztalitenisz volt, amiben már apám is ért el bizonyos sikereket. A játék az otthoni, falusi konyhaasztalon kezdődött két évvel fiatalabb öcsémmel, aki aztán kettőnk közül a magasabbra jutott ebben a sportágban. 1978-ban egymás ellen játszottuk a román országos bajnokság egyéni döntőjét, amit ő nyert meg, a párosban viszont együtt szereztünk első helyet. Öcsém az 1980-as berni Európa-bajnokságról nem tért vissza Romániába, hanem Németországban telepedett le, mi pedig, immár hivatalos úton, 1981-ben követtük őt. Ott folytatódott a sportkarrierem, amiből aztán finanszírozni tudtam a még Kolozsvárott megkezdett, majd Mainzban újrakezdett egyetemi tanulmányaimat, illetve a sportsikereimnek köszönhettem az első jó orvosi állásomat is a diplomavédés után, amikor elkezdtem a neurológiára szakosodni. A sporton keresztül tanultam meg jól gazdálkodni az időmmel, ami most is nagyon jól jön, amikor a szakmai munkát jó ideje már nem a sporttal, hanem a műgyűjtéssel kell összeegyeztetnem.    

„Lezárult az az időszak, amikor lexikon-címszavakat gyártottunk vizuálisan” – Bódi Kinga és Kardos Eszter a Szépművészeti Múzeum megújult grafikai kiállítóteréről

– ArtPortal (AP): A másfél évig tartó felújítás csak „ráncfelvarrást” jelentett, vagy olyan változtatásokat is, melyek érdemben bővítik a múzeum rendkívül gazdag grafikai anyagának bemutatási lehetőségeit?

– Bódi Kinga (BK): Úgy gondolom, az utóbbit, de még ennél is többet: a felújítás apropóján a grafika műfaja, a budapesti grafikai gyűjtemény egésze, valamint a kiállítási gyakorlat újragondolását a XXI. századi fejlemények és igények tükrében. Ez azért sem egyszerű feladat, mert – ez talán nem mindenki számára ismert – gyűjteményünk esetében nem pusztán kiállítótérről, hanem egy többfunkciós térről van szó, mely egyszerre raktár, bemutatóhely, kutatótér, múzeumpedagógiai foglalkozások helyszíne. Azt kellett végiggondolnunk, hogyan tudunk megfelelni mindezekben a mai követelményeknek – a látogatói igényeknek éppúgy, mint a muzeológiai, a műtárgyvédelmi vagy épp a raktározási elvárásoknak. Egy konkrét példa: miközben arra törekedtünk, hogy megőrizzük a tér eredeti értékeit, így a maga korában példaértékűnek számító műemlék-bútorzatot, lehetőséget kellett teremtenünk a nagyobb, vagy akár kifejezetten nagy méretű grafikai munkák bemutatására is. Ilyenek főleg a kortárs művészetben gyakoriak, de szép számmal előfordultak már a korábbi századokban is. Alkalmazkodnunk kellett ahhoz is, hogy a mai közönség nem szereti az agyonzsúfolt tereket; a lazább elrendezésű, könnyebben áttekinthető, kevesebb művet felvonultató tárlatokat preferálja. Míg korábban előfordult, hogy itt egyszerre 200-250 grafikát is bemutattak, most igyekszünk 50-70 közé szorítani az egyidejűleg látható alkotások számát.

Bódi Kinga és Kardos Eszter. Fotó: Dorcsák Gábor

“fantasztikus élményekkel távoztunk” – A Two Steps From egyik tagjával beszélgettünk!

A 2022-es óriási sikerük után a Two Steps From Hell Live 2023-ban ismét felrázza rajongóit energikus és ellenállhatatlan élő showjával Európa legnagyobb arénáiban. A Two Steps From Hell Live 2023. szeptember 27.-én először lép fel a Magyarországon. Pazar élő show-val térnek vissza Európába az epikus zene vezető zeneszerzői.

[Dátum: 2023.09.10. 01:21]

„Szerelmes vagyok Budapestbe és alig várom, hogy jobban megismerhessem”

Ignazio Boschetto, az Il Volo olasz énekes trió egyik tagjának szavai ezek, akik idén október 9-én immár harmadik alkalommal lépnek fel Budapesten, a Papp László Sportarénában. Ahogy ebből az őszinte vallomásból is kiderül, a magyar főváros belopta magát a három fiatalember szívébe és nagyon szívesen térnek vissza hozzánk az őszi turnéjuk keretén belül. Erről a koncertről, Tóth Gabival közös duettjükről, karrierjükről, az idei terveikről, a készülő új lemezről osztottak meg gondolatokat a július 12-i sajtótájékoztatón, ami után néhány kérdést én is feltehettem nekik.

[Dátum: 2023.08.10. 14:41]

Living Heritage — Interview with Jósefina Alanko

The STRABAG Kunstforum takes care of the art collection founded by the Austrian construction technology company STRABAG and conducts activities around it. The main objective of STRABAG Kunstforum is to support the artistic and cultural milieus of contemporary Austria and the surrounding regions by establishing relations between the business, construction industry and the world of fine arts.

The Kunstforum covers many areas of the contemporary art world, from expanding and arranging the collection, organizing exhibitions, running the STRABAG Artlounge, to its unique studio and Artist-in-Residency programs. However, these areas are not separated, but organically connected to each other in the operation of the Kunstforum, since the works of the artists who won the prize, for example, enrich the collection of STRABAG, and winning artists can also participate in the residency programs operated by the forum.

Photo by Jósefina Alanko (Courtesy of the artist)

A legkeményebben dolgozó zenész a világon – Interjú Bluey-val, az Incognito zenekar motorjával

Jean-Paul ‘Bluey’ Maunick, dalszerző, gitáros, énekes, zenei producer, rádiós személyiség. A zene az élete, zenésztársaival 43 éve járja a világot, az Incognito zenekar a világ minden szegletében komoly rajongói bázissal bír. Nem túlzás azt állítani, hogy az acid-jazz legmeghatározóbb bandája ez, ahol a koncerteken legalább három énekes, három gitáros és három fúvós, két ütős, valamint egy billentyűs – mind zseniális tehetség – mindenképpen színpadra áll. A zenekar tagjai szinte állandóan úton vannak, időnként cserélődnek, saját projektjeikre is koncentrálnak, de a zenekarvezető, Bluey nélkül Incognito koncert elképzelhetetlen, ő mindig gitározik, énekel és sztorizik…. [Dátum: 2023.07.31. 10:48]

A művészet dolga — Interjú Erdődi Katalinnal, a következő prágai Matter of Art biennálé társkurátorával

Ahogy arról nemrégiben az OFF-Biennálé Budapest által május végén szervezett THE SEASON OF DARKNESS: Being Civil in an Uncivil Society című nemzetközi szimpóziumról szóló beszámolónkban már írtuk, a rendezvény egyik fő célkitűzése volt, hogy a tavalyi Documenta 15 tanulságait a regionális kooperációk szintjén is továbbgondolja. Ennek szellemében az egyik panel arra kereste a választ, hogy miképpen lehetne a lumbung, vagyis a legutóbbi Documenta megvalósításában résztvevő, különféle művészeti és civil kollektívákból, kurátorokból, alkotókból álló közösségi modell szellemiségét az East Europe Biennale Alliance (EEBA) keretében folytatni. Ennek a beszélgetésnek a résztvevői az EEBA tagjai, Tereza Stejskalová és Veronika Janatková (Biennale Matter of Art Prague), Bartosz Frąckowiak (Biennale Warszawa), Serge Klymko (Kyiv Biennial), Laima Ruduša (Survival Kit Festival, Riga) és Szakács Eszter (OFF-Biennálé Budapest) voltak, a kerekasztalt pedig Erdődi Katalin moderálta, aki — ahogy az már tavaly november óta nyilvános, Aleksei Borisionokkal együtt — a jövő ilyenkor, vagyis 2024 nyarán nyíló harmadik prágai Matter of Art biennálé társkurátora lesz.

Aleksei Borisionok és Erdődi Katalin, a 2024-es prágai Matter of Art biennálé kurátorai (Forrás: Biennale Matter of Art)

Ennek apropóján megkerestük Erdődi Katalint, hogy a biennálé kurátori pozíciójáról szóló döntés előzményeiről, annak folyamatáról és szakmai hátteréről kérdezzük. A tavaly ősszel megrendezett második prágai Matter of Art biennálén az Artportal Nézzük meg! című, idén nyáron teljes gőzzel elstartoló videórovatának szerkesztői (Miklósvölgyi Zsolt és Brückner János) is jelen voltak, hogy — a tavalyi Documentáról szóló videós beszámolók mellett — a rovat karakterének és műsorstruktúrájának kikísérletezése céljából a helyszínen forgassanak. Ezért a mostani cikket és villáminterjút az általuk készített felvételekből összevágott videós anyagok kísérik.

Pápai Joci eddig még nem látott oldaláról mutatkozik be a Margitszigeten

Pápai Joci mindig is különleges hangulatú, a közönséget magával ragadó műsoráról volt híres. A Margitszigeti Szabadtéri Színpadra egy, még sosem látott mélyérzelmű előadással érkezik, melynek hangszerelésében Szirtes Edina ’Mókus’ és a Heureka Pop Orchestra Wien működik közre. A klasszikus szólamok és a világzenei motívumok finom összeolvadásának köszönhetően Joci mélyérzelmű dalai még erősebben hatnak majd. A nagyszabású show-műsort különleges látvány és ethno elemek gazdagítják július 15-én.

[Dátum: 2023.07.08. 02:18]

“Szenzációs semmi” — Interjú Pintér Gábor festőművésszel

ArtPortal: A Hurrikán Press és a Longtermhandstand közreműködésében nemrégiben elkészült kiadványod kizárólag a rajzaidra fókuszál. Milyen szerepe van a rajzolásnak a művészeti praxisodban, milyen viszonyban állnak a rajzaid az olajfestményeiddel?

Pintér Gábor: Mindig is inkább rajzolós típus voltam. A festést komolyabban csak a Képzőművészeti Egyetemen kezdtem el, ott alakítottam ki egy olyan festői megközelítést vagy technikát, ami rajzosabb, vonalszerű gesztusokból épül fel. Több sketchbookot használok, de nem feltétlenül vázlatolás céljából, persze születnek így néha vázlatok is. Általában ha bármilyen ötletem támad, azt lerajzolom, még akkor is, ha éppen abból a rajzból soha nem lesz festmény. Tehát kicsit naplóként is működnek ezek a rajzfüzetek. Teljesen máshogy állok neki egy rajznak, mint egy festménynek, mert egészen más gondolkodást igényel. Ha egy rajzot próbálok átültetni egy festménybe, akkor számos nehézség szokott felmerülni és nem mindig sikerül. Szóval a rajzaim viszonylag függetlenek a festményeimtől. 

Fotó: Wéber Áron (A Longtermhandstand Galéria jóvoltából)