via kultura.hu => eredeti post link
Egy cselédlány házasságon kívüli gyermekeként született Apostagon, származása egész életében nyomasztotta. Nagyszülei nevelték az Apostag melletti Tabánitelken, majd 1889-ben Budapestre került. A gimnáziumban kitűnően tanult, 1901-ben érettségizett. Először matematikatanár akart lenni, később mégis a jogi kar mellett döntött. Tanulmányai alatt alkalmi munkákból élt. Diplomát nem szerzett, 1904-ben Horvátországban házitanító lett egy jómódú családnál, majd 1906-ban Abaújszántón szolgabíró.
1907-ben a Népszavában publikálta első aláírt novelláját Két leány címmel. Hamarosan más lapok, köztük a Nyugat is közölték írásait. 1911-ben látott napvilágot első kötete Az asszony, a szeretője, meg a férje címmel. Ez a korszak a naturalizmushoz kötődik, újszerű volt az erotika ábrázolása írásaiban.
Az első világháború alatt, 1915-ben besorozták, két évvel később ideggyengeség miatt leszerelték. A háborút gyűlölte, az 1918-as polgári forradalmat, majd a Tanácsköztársaságot lelkesen üdvözölte. 1919 után csalódottságát, keserűségét sötét humorú, szatirikus karcolataiban fogalmazta meg, legjobb példája a Képtelen természetrajz című 1921-es kötete.