via kultura.hu => eredeti post link
Szokás azt mondani, hogy a rendezők – írók, alkotók − mindig ugyanazt csinálják, egyetlen téma foglalkoztatja őket, és ha jók, akkor mindig másképp nyúlnak hozzá. Spielbergnél nehezen nevezhető meg egyetlen probléma. Azonosságként azt jelölhetjük meg, hogy pályája során folyamatosan tágítja az elbeszélésmód lehetőségeit, a történelmi és személyes drámák feldolgozásának perspektíváit, mindig a legújabb technológiát felhasználva. A rengeteg film, amely a nevéhez kötődik, az amerikai történelem árnyait és nagy alakjait, a 20. század nagy traumáit, a személyes drámák feldolgozását és a digitális média fejlődését veszi végig, dolgozza fel.
Új, életrajzi ihletésű filmje által megtudhatjuk, hogy mi mozgatja a fantáziáját, mi motiválja, ihleti, és mitől vált lételemévé az, hogy filmet készítsen – számára ugyanis, ahogy maga fogalmaz, a traumafeldolgozás módjáról van szó. A Schindler listája által került közel a zsidóságához, amely elől gyerekkorában menekült. A Ryan közlegény megmentését a 2. világháborúban rádiós operátor apjának ajánlotta, és az ő háborús élményeit dolgozza fel benne. A témában több kisfilmet is forgatott már gyerekként, és ezekről ebben a filmben is szó esik. Az itt felsorolt filmekhez kötődő személyes reflexióit a 2017-es, Spielberg című dokumentumfilmben el is mondta.
A Fabelman család esetében a névváltoztatással eltávolítja magától a gyermek- és serdülőkorát, felnőtté válásának éveit. Ez engedélyt ad számára a múlt egyes pontjainak módosítására – vagyis a jóvátételre. Itt sokkal kevesebb megértéssel viszonyul a szüleihez és a válásukhoz.