via kultura.hu => eredeti post link
1881. július 11-én született Szegeden. Édesanyja Goldmark Károly tanítványa volt a Zeneakadémián, így otthon állandóan körülvette a zene. A cirkuszban szerezte első művészeti élményét. Középiskolásként tanult hegedülni, de „zenei antitalentumnak” minősítették és eltanácsolták, amit ő egyáltalán nem vett zokon, inkább maga képezte magát a zongora előtt. A Műegyetemen kitüntetéssel szerzett építészmérnöki diplomát – első dalát két vizsga között a feszültség levezetésére írta Integrál Böske címmel, és egy egyetemi rajzórán született a Katóka, szívem szép Katája. Egy olasz tanulmányút után restaurátorként dolgozott, részt vett a budavári Királyi Palota helyreállításában is, miközben rendületlenül komponált. Minden bátorságát összeszedve egy előadás után, a kapuban mutatta be szerzeményeit a Fővárosi Orfeum igazgatójának, aki lámpafénynél átnézte, majd az épületben eljátszatta dalait, és valódi tehetségesnek minősítette a férfit.
A dicsérettől megtáltosodott Zerkovitz ontotta a slágereket, amelyeket a kor legnépszerűbb komikusai és dizőzei énekeltek. 1910-ben a Hulló falevél országos siker lett, a népszerűség mellé az előadó művésznő kezét is elnyerte. 1911-ben mutatták be első operettjét. Hamarosan Európa egyik legfoglalkoztatottabb zeneszerzőjévé vált. Szerzeményeit játszották Bécsben, Berlinben és Amerikában; Milánóban személyesen Puccini gratulált neki. A Tanácsköztársaság idején a politikában járatlan Zerkovitz a Vörös Hadsereg számára is írt toborzódalt, emiatt a kommün bukása után egy időre külföldre menekült.
Szíve és a közönség azonban hazahívta, ekkor fogott igazán a slágergyártásba.